Jövő hét kedden, 2008 március 4-én tanítok először egész osztály előtt. Bettivel tartjuk ketten az órát (fele-fele), matekot 4.-eseknek. A tananyag: osztója, osztó, többszörös. Kedden tudtuk meg, hogy mi tanítunk, szerdán el kellett lógnunk a délelőtti órákat, hogy megírjuk a tervezetet. Délután én begépeltem, Betti pedig megcsinálta a szemléltetőeszközöket, ma reggel pedig már készen vittük be a tanítónak a Csikihegyekbe. Megbeszéltük, átvettük az egészet, pár dolgot átírtunk, de alapjában véve minden jó volt, és meg voltunk dícsérve. A feketeleves holnap Palotásné lesz, aki eddig mindenkinek nagyjából az összes feladatát kihúzatta vagy átiratta.. Igazából nem tudom, ezeken mi kifogást lehetne találni, mert szuperjó feladatok, eddig még lelkesek vagyunk:) De nem félek attól, hogy Palota nem fog találni benne valami átírnivalót..

Szörnyen kíváncsi vagyok, hogy mit fogok tudni produkálni. Azt tudom, hogy egy embernek tökéletesen tudok tanítani és magyarázni, de egy egész osztálynak más lesz, főleg, ha 12 csoporttársam és 2 tanár figyeli minden egyes szavamat.. Majd meglátjuk.

Arra kellett rájönnöm, hogy sok év után is ez a How does it feel a kedvenc dalszövegem. (Avril.) Ott van a tolltartóm alján, és mióta felírtam rá (legalább 5 éve), megmaradt kedvencnek. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy mennyire igaz lesz, mennyire ugyanezt fogom érezni egyszer.

I'm not afraid of anything,
I just need to know that I can breath,
And I don't need much of anything,
But suddenly suddenly..

I am small and the world is big,
All around me is fast moving,
Surrounded by so many things,
Suddenly suddenly..

I am young and I am free,
But I get tired and I get weak,
I get lost and I can't sleep,
But suddenly suddenly..