Gyönyörű volt Bécs. Az első pillanattól fogva teljesen otthon éreztem magam. Ez adódhatott abból is, hogy Bécs nagyon hasonlít Budapestre, másrészt eszembe jutott, amit Szabó Dóri, a tánctanárom mondott Párizsról ezelőtt soksok évvel: "előző életemben biztosan Párizsban éltem, mert mikor legelőször voltam ott, már mindenhová térkép nélkül odataláltam..". Valahogy ezt éreztem én is Bécsben -, persze azért a térképet sokszor használtuk, de mégis valahogy az egész olyan ismerősnek, barátságosnak, otthonosnak tűnt. A legjobban az tetszett, hogy kicsi. Gyalog simán be lehetett járni az egész belvárost, a fontosabb templomokat, parkokat, tereket, épületeket. Egyedül a Schönbrunni kastélyhoz kellett metróra szállnunk, de állítom, hogy fél óra alatt Bécs bármely pontjára el lehet jutni. Az utcák tiszták, és nincsenek reklámok és óriásplakátok, ettől az egész olyan letisztultnak, egyszerűnek, régiesnek tűnik. A villamosok piros színűek, és ahhoz képest, hogy néhány nagyon régi darab is jár még, szinte teljesen hangatalanul közlekednek. Kevés busz jár, villamosból pedig annyi van, hogy szinte minden főúton sínek vannak. A metró (vagy néhol inkább földalatti/HÉV) is sok, a megállók rövidek, van ahol csak 500 méter. Az emberek barátságosak, mosolygósak, közvetlenek, ápoltak, alig látni 1-2 koldust az egész városban. Az autósok rendesek, azonnal megállnak, ha lelépsz a járdáról, és egyáltlán nem türelmetlenek.
A karácsonyi vásárok hatalmasak és nagyon szépek. Olyasmik, mint a Vörösmarty téren, csak sokkal több helyen vannak, és sokkal nagyobbak. Este a fények gyönyörűek, minden ki van világítva, és hatalmas karácsonyfák, égők vannak mindenhol. A belváros tele van templommal, de a legszebb és legnagyobb a Stephansdom. A múzeumok, a Parlament, és mindenféle híres épületek mind gyönyörűek, és annyi van belőlük, hogy alig győzi az ember megnézni. Láttuk a Spanyol Lovasiskolát is, bár nem mentünk be, de láttunk róla képeket, elképesztően szép. Schönbrunn is gyönyörű, hatalmas és gyönyörűen kiépített parkja van. Hát szívesen lettem volna Sissi, hogy ott lovagoljak minden nap a kastély több kilométer hosszú és széles parkjában..
Jó volt, hogy értettem a nyelvet, és könnyedén el tudtam beszélgetni bárkivel, el tudtam intézni és meg tudtam kérdezni bármit. Őszintén szólva nagyon szívesen élnék Bécsben. Az egyetlen baja, hogy minden szörnyen drága, de ez nyilván csak a magyar fizetésekhez mérve sok. Ha az ember kint dolgozik, biztosan sokkal többet is kap, és azzal tökéletesen meg lehet élni a kinti árakkal is. És ha kint élnék, sokkal jobban megtanulnék németül, mert ami ezen a fősikolán német szakon folyik, az valami katasztrófa.
Eddig is azt mondtam, hogy Ausztriában élnék legszívesebben, de csak Karintiát láttam. Az ottani városok is gyönyörűek, tiszták, kicsik, és az embereknek teljesen más a mentalitásuk, mint a magyaroknak. Karintia gyönyörű zöld, hatalmas hegyekkel, kicsi falvakkal, gleccserekkel, jéghideg vízesésekkel és folyókkal, tehenekkel és haflingi lovakkal. Itt fent Bécsnél nincsenek hegyek, az időjárás és éghajlat ugyanaz, mint Pesten, mégis ugyanúgy bátságosabb és nyugodtabb. Kár, hogy Magyarország nem olyan ország, amire az ember büszke lehet. Itt minden romlott, és egyre csak romlik, nem sok esélyt látok arra, hogy rövidtávon normális országgá váljon, nemhogy olyan széppé és testileg-lelkileg tisztává, mint Ausztria.
Ha Zoli áthozza a fényképezőgépemet, ami nála maradt, teszek fel képeket.
