Ma beálltam a profi lovasok órájára Majával. Sötét volt már, a reflektor világított csak a pálya szélén. Ennek a négy lovasnak saját lova van, és régóta lovagolnak már, én meg bérlovon ültem, akin naponta huszonöten huszonötféleképpen lovagolnak. Már rég nem azt tanulják, hogy hogy üljék meg a lovat a három jármódban, hanem ennél sokkal finomabb, és sokkal nagyobb figyelmet igénylő mozdulatokat csinálnak. Sokkal lassabban ügettünk, mint ahogyan egy lónak természetes lenne. Maját folyamatosan vissza kellett fogni, ő egyébként is egy gyors ló. Inkább az ügetés pontos ritmusára, szépségére mentünk rá. A kiskörök végén combraengedéssel kellett a lovat visszavinni a járásra. (mint itt) Próbálkoztam vele, de hát azért ez egy elég bonyolult művelet. Meg azért Edit se magyarázta el nekem külön, hogy a combraengedésnél pontosan mit kell csinálni -, hiszen a többiek már rég tudták. Azért örülök, hogy Edittel és a díjlovagló múltjával ilyeneket is kipróbálhatok. Szép lassan szeretnék minél több mindent jól megtanulni. Azért a vágtát hiányoltam, de ezért az óráért talán megérte.
Jövő héten 4 ZH-t írok (hétfőn ATP, kedden szemfejl és technika, csütörtökön Landeskunde), és csütörtökön még énekből is felelek, illetve péntekre meg kell írnom az egész féléves Johanna-féle hospitálási naplót, hatmillió különböző szempont és követelmény alapján. A következő héten hétfőn pedig technika ZH. Úgyhogy mivel a holnapi szalagavató miatt kiesik majdnem egy napom, most elmegyek tanulni:( Pedig olyan fáradt vagyok.. agyilag és testileg is..
