Tegnap Fanniék vittek ki loviba, ma apukámék, szóval egyszer se kellett a HÉVen szenvednem, és gyalogolnom egy csomót:))) Mindkétszer karámban voltam egy órát Surdin. Vágtáztam sokat, megy már egész jól. Már nem húzom a szárat, és nem esik ki a kengyelből a lábam (najó néha igen, de akkor képes vagyok vagy visszatenni, vagy megállítani a lovat), és ma már két nagykört is tudtam vágtázni (ez a karám kétszer akkora, mint az összes többi, ahol eddig voltam). Az igazság az, hogy csak úgy tudok vágtázni, ha előttem megy valaki (tegnap Eszter Maján, ma Ádám a saját lován), de jövő vasárnap, amikor legközelebb megyek, Csillagra ülök, és vele elöl kell lenni (mindig Csillag-Maja-Surdi a sorrend). És Csillag gyorsaság szempontjából amúgy is húzós, de meglátjuk, hogy veszem az akadályt. Csak harmadszor vágtázom karámban, de azt vettem észre, hogy minden alkalommal valamit jobban tudok csinálni, és ez jó érzés. Edit persze soha nem dicsér meg, sőt folyton csak szivat és csesztet, ami az adott pillanatban nagyon szarul esik, de aztán mindig rájövök, hogy végülis ebből tanulok. Ha nem csesztetett volna annyit azért, mert túlságosan húzom a szárat, akkor soha nem tanultam volna meg lazán tartani. Az a nagy szó, ha nem szól bele abba, amit csinálok. Aztán persze anyukámnak közben azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok, és sokat fejlődök. Végülis valahol igaza van, hogy nem szabad a tanulót szembedicsérni, mert attól elszállhat.
Kezdem szeretni azt a nevet, hogy Dorottya. Régen nem szerettem, de most, hogy elég sokan hívnak Dorottyának, soha nem szólok, hogy Dorka vagyok, mert rájöttem, hogy szép nevem van:) Néha jobban tetszik, mint a Dorka. Viszont a Dóritól még mindig a falra mászom.
Tegnap percekig csak röhögtem Johanna levelén, amiben az egyik sor ez volt: "Ma meg egy kislány lehányt. ennyit mondott: Johanna néni nekem nagyon kell h--- Kicsit rám jár a rúd." Kész, ahogy az ilyen sztorikat előadja..:) Dzsoánna.
Kezd elegem lenni a tüntetésekből. Oké, hogy igazuk van, de miért kell nekem is szívni azért, mert ők kivonulnak, lezárnak hidakat és tereket?? Valahogy mindig beléjük botlok, pénteken át kellett volna mennem az Erzsébet-hídon, de a hidat és a Ferenciek terét lazárták a tüntetők, a 7-es busz csak az Astoriáig járt, ezért a Blaha és a Móricz között 6-os vilivel kellett menjek, a tömeg akkora volt, hogy alig fértem fel a járművekre, kinyomták a fél belem.. Ma meg Csömörön volt tüntetés a szarul megcsinált felüljáró miatt (nincs rajta járda, ezért a gyalogosok nem tudnak átjutni Csömör egyik feléből a másikba - a múltkor nekem is halálfélelmem volt, mikor száguldó autók mellett kellett a szalagkorlátnál bóklásznom át a felüljárón..). Katasztrófa ez az ország. Egyre nagyobb szarba süppedünk.
Na megyek picit gitározni, mert kedd-szerdán a hollókői bosis kiránduláson én gitározok a miséken, aztán nem árt átnéznem őket. Persze nem tudom, hogy fogok gitárral, kétnapi cuccal és egy polifoammal 20 km-t kirándulni Hollókőig, de meglátjuk. Ma még le kell mennem a vonatjegyek pénzéért, a két közalkalmazotti papírért (Atyáé és Cilié), és hogy hány db milyen jegy kell.. és holnap én veszem meg az összeset. Előtte agyagozok a nagyimnál (technikára kell 1 házikó..), utána tanítok, azután meg unokatesómékhoz megyünk. Csupa pihenés ez az ősziszünet..
