Valahogy a tegnapi nap olyan furán félelmetesen végződött. Pedig reggel Blatyával mentem a Bositól egészen a Ferenciek teréig, jó volt vele beszélgetni. És akkor még sütött is a nap, és hepi voltam, hogy újra megyek a Bikszádiba. Hospitálás szokásos volt, Petivel mindig jól elszórakozunk ott hátul. Aztán még Ági némtórájára is beültem, a kedvenc 6.c-mmel. (Ili visszakapta a kutyusát.) Aztán a tanáriban üldögéltem egy keveset, kértem Évától 6.-os matekkönyveket, hogy legyen sok jó feladatom a kis tanítványomnak. Megírtam a napközis hospinaplót is, mire Ági megérkezett az utsó órájáról is. Aztán 3 előtt valamivel elindultunk, Éva kitett a piros 7es végállomásánál, én meg mentem tovább a Blahára, Blaháról az Örsre, Örsről HÉVvel ki Csömörre. Mikor kint leszálltam a HÉVről, már szörnyen fújt a szél, beborult, és nagyon fáztam. Reméltem, hogy nem fog esni. Kiértem a lovardába, átöltöztem, felnyergeltem Sódát, és kivittem a karámba. Csak ketten voltunk Virággal, aki Maján ült. Ügettünk, csináltunk sok átlóváltást és kígyóvonalat. Aztán vágtáztunk. Elsőre ment, másodszorra a beugratásnál kiesett mindkét kengyelből a lábam. Vágtázni simán tudok kengyel nélkül, de utána amikor visszahuppan a ló irtózatosan gyors ügetésbe, trappolásba, akkor már kellett volna a kengyel. Lényeg, hogy leestem. Semmi bajom nem lett, de Editen láttam, hogy megijedt. Csak a fülem-szemem-szám-orrom ment tele homokkal. De azonnal visszaszálltam, és a többi vágtánál már vigyáztam arra, hogy ne essen ki a kengyelből a lábam. Így viszont sokkal nehezebb beugratni a lovat. A szárba se kéne annyira kapaszkodnom - valószínűleg ettől is ugrik be olyan nehezen vágtába. Van még mit gyakorolnom. Fél 7kor szálltunk le a lóról, és már kezdett sötétedni. Mire leszerszámoztunk, elpakoltunk, és beszéltem Edittel is, Szandival is, teljesen sötét lett. Míg mentem a kivilágítatlan földutakon a HÉVig, megfogadtam, hogy többet nem nagyon mászkálok itt egyedül sötétben. A HÉVre 25 percet kellett várnom. Felültem, ekkor érkezett meg futva az egyik lovas lány, akivel Cinkotáig együtt mentünk. Beszélgettünk. Aztán én az Örsig tovább, ő meg ki Mogyoródra, és onnan Fótra. Az Örsön bementem még az Ikeába képkeretért a pillangós képemhez, a kijáratnál meg találkoztam Zolival. Együtt jöttünk haza, és nálunk maradt későig.
Ma pedig kitakarítottam az egész házat, és a szobámban valami fenomenális rendet raktam, de úgy, hogy estig csak pakoltam. Lecuccoltam az egész íróasztalomat (akkora por állt rajta, hogy huu..), még le is políroztam, csináltam rá új alátétet v mit. A csetreszek 90%-át bedobozoltam, és csak minimális cuccot hagytam kint. Levettem 2 posztert, de az üres falakat nem bírom, úgyhogy a nagy része még fent maradt. De kéne új képek után néznem, mert ezeket unom.
Jött a hideg, és jött a rossz kedvem. Pedig azt hittem, a rendrakástól a lelkemben is rend lesz, de ennek hatását még nem nagyon vettem észre. Talán az is közrejátszik, hogy 2 napja két lámpa kiégett a szobánkban (szép tüzijáték kíséretében levágódott az egész ház villanya), és azóta ilyen félhomály kereng körülöttem. Meg amúgy is. Valami nem stimmöl - mondaná Bohner.
