Tegnap délután lovagoltam. Kértem, hogy Csipkére mehessek, pedig Alabástrom a legkényelmesebb ló, akin valaha ültem, és vele ráadásul előbb kezdhettem volna. De ki akartam próbálni, hogy azóta, mióta utoljára Katával Csipkén mentem, mennyit fejlődtem. És hát azért lényegesen jobban ment, pedig azóta le is estem erről a szürkéről. Katával közben nagyon jót beszélgettünk, vele mindig jól megértjük egymást. Ő az első oktató, aki ugyanazt állítja mint én: hogy tanügetésben marha zavaró, ha kengyelben van az ember lába. Ha nincs ott a kengyel, a helyén tudom tartani a lábam, és rendesen tudok térdből szorítani. Azért biztató, hogy egy porfi díjugrató lovas ugyanazt gondolja, mint én. A kikönnyített lovaglás is egész jól ment, már nem kell olyan sűrűn a ló nyakára támaszkodnom. Szóval van remény. Egyébként Csipke a világ legkényelmetlenebb lova, szörnyű ügetése van, és keskeny háta. És tegnap vérzett az orra is. Szegény. Amúgy szép és okos ló.

A jegyeimet viszont nagyon elcsesztem. Csak most látom, hogy azért nem ártott volna tanulni év közben, nagyon siralmas lesz az indexem. Nyilván sok köze van ennek ahhoz, hogy ebben a félévben minden szabad másodpercemet Zolival töltöttem (de nem azt mondtam h ő tehet róla!!!). Nem baj, ebből is tanultam, jövő félévtől kicsit belehúzok. De most még előttem állnak a vizsgák, és nagyon kéne nekem egy kis sikerélmény a sok silány jegy mellé... És akkor boldogabban indulnék neki a nyárnak. Pont 1 hónap van még a vizsgáim végéig, 19-én lesz az utolsó.

Ma megyünk Fanni-szülinapot ünnepelni ZPbe (ma 20 éves:) - bár most totál nem vagyok bulizós kedvemben, de remélem estig felpörgök egy picit. Magyar Atom koncert lesz, eddig azt se tudtam, kik ezek, most belehallgattam a zenéjükbe, és ilyen öreg zenészek, akik Hendrix-dalokat énekelnek. Jófejeknek tűnnek, és a zene se rossz hálistennek. Mondjuk mi inkább koncert után leszünk ott, mit alatta, de nem mindegy, hogy milyen arcok lézengenek ott utána.

De most inkább naponfekvős-semmiresemgondolós kedvem van, de pont az ellenkezőjét kell tennem. Ez különben szörnyű érzés. Majdnemhogy a legrosszabb.

Csütörtökön temettük a nagypapámat, a pap, aki nagyon régóta ismeri őt is és minket is, végigsírta a misét. Szép volt.