Rámszakadt az, hogy bakfitty, tanulni kéne. Mégpedig sokat. 2 hét van már csak hátra a félévből. 2 hét 2 nap múlva kezdem a vizsgákat, és 7 vizsgát nem egészen 1 hónap alatt le fogok zavarni. És már most kezdődik a "most nem találkozhatunk, mert tanulok" című műsor, és szenvedek ezerrel. Eddig olyan jó volt. És mellesleg riasztó, hogy 1 hónap, és kész az első évem a TÓFK-on, már csak 3 maradt. 3 év, és diplomám van, 3 év, és (ha minden jól megy) osztályom lesz, tanítani fogok. Rohan az idő, mi lesz velem..? És közben bennem van, hogy mást is nagyon el kéne végezni, nem feltétlenül egyetemet, de valamilyen tanfolyamot, vagy egyszerűen tanulás nélkül csinálni olyasmit, amiben örömet találok. Elsősorban nagyon szeretnék lovak közé keveredni, mondjuk megtanulni úgy, hogy oktathassak valahol. Szeretnék rajzoli, festeni és írni olyat, amiért megbecsülnek. Sokminden érdekel, például a lakberendezés/belsőépítészet is. Nem szeretnék egész életemben csak tanítani, mellette talán jut idő ezekre. Vajon mit mondok majd az életem végén, sikerült mindent megcsinálni, megtanulni, elvégezni, amit szerettem volna? Néha türelmetlen vagyok.
Dabóczi anyuka ma azt mondta, menjek le gyerekekre vigyázni az augusztus végi szorospataki családos táborba. Andi és Edina mennek még, Évi ugye idén nászút miatt kiesik. És azt hiszem, hogy most az istvános gólyatábort emiatt passzolom (bár lehet, hogy nem is esik egybe). Jólesett, hogy éppen nekem szóltak, most kihasználom az összes lehetőséget, amikor gyerekekkel lehetek. Mellesleg ingyen utazom és ingyen élek pár napig, és hát a kalandvágy..:) Ha már nyár lesz, szeretném minden percét élvezni. Végül mégis elég zsúfolt lesz, és így se tudok mindenhová elmenni. Istenem, bár már ott tartanék.. csak 6 hét és (így vagy úgy, de) kezdődik. Csak az a 6 hét ne lenne...:(
