Suli után be akartam menni az Istvánba, de amikor már a Keletinél voltunk, akkor írta Edit, hogy felvételiztet, és nem nagyon ér rá. Anna is írt, hogy nem jó neki, úgyhogy úgy döntöttem, hazamegyek. Álltunk Danival a buszmegállóban, jött is a 73as, és ott ült rajta Soma:) Mentem vele bosiig, aztán úgy gondoltuk, ránk fér egy kis beszélgetés, már régen ölelgettük meg egymást. És mivel mindketten farkaséhesek voltunk, beültünk pizzázni, és lenyomtunk ketten egy 32cm átmérőjű fincsi pizzát, amire mindenfélét rárakattunk, ami jól hangzott:) És közbe beszélgettünk, jólesett, kellett már ez. Igazából fura, hogy Soma pont azon a buszon ült, amire felszálltunk. Dehát véletlenek nincsenek;)

Csütörtökön nagyimmal elmentem egy író-festő-képzőművész társaságba, ahová ő jár, azért, mert ott ismer egy öregembert, aki verseket ír, magyartanár és festő, és hajlandó velem és a verseimmel/írásaimmal komolyan foglalkozni. Leültünk, beszélgettünk. Adtam neki verseket, majd prózát is fogok. Ő elolvassa, leírja, hogy mit gondol, elemzi, segít, hogy hogyan lehetne jobban csinálni, és talán elindít valamiféle úton, mert vannak kapcsolatai. Ma találkozott nagyimmal, és azt üzente, hogy 3 verset már elolvasott, és ami először lejött neki az az volt, hogy fantasztikusan sok mély érzelem van bennük/bennem... Hmm. Ez így van. Volt honnan meríteni. Az egésszel kapcsolatban nagy boldogság tölt el, eddig mindenki csak laikusan olvasta a verseimet/írásaimat, de végre valaki olyan is hozzászól, aki ért is hozzá és bennevan nagyon a témában. Látom rajta, hogy örül, hogy vannak ilyen fiatalok, akik írnak, és hogy szívesen vesz a szárnyai alá. Jólesik, és mindent megteszek, hogy megvalósítsam az álmaimat. Köszi, nagyi;)