Voltam ma lovagolni, fél év után először. Boldog voltam, bár azt hittem, jobban fog menni. Kengyel nélkül ügettem sokat, ami eléggé lefárasztott. Csodálkozott a csaj, hogy ilyet nem csináltam még. Meg a tanügetés sem teljesen az, amit Zsoltival csináltam, és tisztázni kellett az „ülj át másik lábra" című dolgot is. És hogy nem kantárral állítom meg a lovat, hanem hogy leengedem a lábam és megfeszítem magam (kicsit olyan érzésem volt, mintha telepátiával kéne megállítanom, mert ebből nemtom a ló mit érezhet:). Megint rájöttem, hogy ez azért nem olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik, fél óra után is annyira fáj a seggem és a lábam, hogy hazajönni alig bírtam. De csak a bal, mert 1 irányba mentünk végig.. Zsolti legalább félidőnél megfordította a lovat. Az osztállyal kapcsolatban is eléggé el voltam tévedve, oda csak úgy engednek, ha már nagyon biztosan ügetsz és vágtatni is tudsz. Úgyhogy maradok futószáron, vagy ennek a továbbfejlesztett változatán: futószáron futószár nélkül. Mármint karámban egyedül az oktatóval. Még nagyon sok idő, míg eljutok valami biztosabb szintig, sajna ez nem megy gyorsan. Drága, lassú, kevés, de én nem adom fel, mert imádom. És mert nagyon meg akarok tanulni.
Azért egy kicsit hiányzott, hogy Zsolti legyen mellettem, ahhoz már hozzászoktam, és Kata módszerei mások egy kicsit. De lelkileg nem tört össze annyira, mintha ősszel mentem volna, és ez pozitív. Jövő szombaton 11re megyek.
Most el biliárd.
