Akkor végre publikálhatom a hírt: pénteken Tamás megkérte az Évi kezét, nyár végén esküvõ. :)) Évi tíz centivel a föld fölött jár, röpköd a lila ködben, tényleg soha nem láttam még ennyire boldognak, és ezt jó látni. Egy nappal késõbb az egész bosi tudta már, pedig elvileg senki nem szólt róla senkinek;)
Tegnap voltunk bosis házasok farsangi bálján (jó ez hülyén hangzik, de elmentünk:) - fiatalok közül Évi+Tamás, Edina+Gergõ, Margit+Dani, és mi Zolival. Fura érzés volt ott a sok éve házasok és sok éve együtt lévõk között a mi kis másfél hónapunkkal - ma reggel már Attiatya is a házassággal szivatott minket, és valahogy ezt a témát most már nagyon kezdjük unni... Jéézus, hol van az még..? Csak szar h körülöttünk mindenki már nagyjából ott tart...
A bál után Zoli elhatározta, hogy néz valami tánciskolát, és megtanulunk táncolni rendesen mindent, fõleg rockyt, mert az sem megy jól, de jó lenne a chachacha 2 lépésén kívül is tudni valamit, meg rumbát és tangót és mindenféle latint... das wäre sehr gut. Egyedül ami jól megy, az a bécsi keringõ - mikor üres volt a táncterem éjjel fél2kor, betetettünk egy keringõ számot, és irtózatos gyorsan körbeviharzottunk a termen... amikor már frankón nem látsz mást, csak a partneredet, körülötted minden forog és szédül - na az az igazi keringõ:) nem pedig amikor zsúfolt a terem és örülsz ha egy centit odébb tudsz lépni..
Tegnap délelõtt a bosin a keresztelendõk és elsõáldozók lelkinapját szerveztük. Annyira jó érzés volt, hogy az a kislány, akinek tavaly voltam a kezese, és már akkor is nagyon szeretett, idén elsõáldozik, és megint jött, ölelgetett, mesélt... És van egy kisfiú is köztük, aki mindig odajön és megölel:) Jóérzés, ilyenkor érzem azt, hogy nem hiába leszek az ami leszek.
Tegnap egy új lovardát néztünk meg Zolival, putri ez is, de kedves emberek vannak, valszeg fogok oda járni. Most már muszáj. De nem értem, miért van az, hogy Pest környékén, elérhetõ közelségben nincs egyetlen színvonalas, szépen kialakított lovarda sem? Tudom, hogy sok pénz, de Balatonon miért lehet megcsinálni, és itt miért nem..?
Szörnyû álmos vagyok, ma éjjel fél3kor értünk haza, és reggel fél8kor már kelnem kellett, a plébánián segíteni kipakolni a sütiket, a misén kezesként beöltöztetni a gyerekemet, utána papírt osztani a kiflé menõknek, a plébánián segíteni lebonyolítani a keresztelés utáni kajálást, utána kitakarítani, összepakolni...
Holnap kezdõdik a suli, ilyen lett az órarendem, (remélem lehet látni):
Lehet, hogy még változik, de holnaptól ez lép érvénybe. Hát hajrá.
