Lassan vége a 2006-os évnek. Már amikor elkezdődött, elhatároztam, hogy csinálok valamiféle számvetést erről az évről, mert már akkor tudtam, hogy nagyon sok minden fog történni, változások, megmérettetések tömkelege... Grat ha vki végigolvassa:) teleraktam képekkel, úgyhogy még hosszabbnak hat...:)
Először is, a januárt egy szalagavatóval kezdtük, ami fantasztikusan sikerült, a táncok is (török osztálytánc, charleston lánytánc, és keringő Attilával). Jól esett újra táncolni, jól esett, hogy ott voltak, akiket szerettem. Afterparty is partysra sikeredett:)
A szalagavató után a táncpróbáknak vége szakadt, és minden erőnkkel az érettségire készültünk. Bár az túlzás, hogy én rögtön januárban elkezdtem tanulni...:) Magyarfakt Kovillal, irodalom, nyelvtan ezerrel. Közben német nyelvvizsgára készülés Magda nénivel, és ŐryKatával. Matek, töri totál alapfokon, nulla energia belefektetéssel. Ebből a négyből kellett érettségiznem, mert angol nyelvvizsgát már bőven 2005 szeptembere előtt sikerült szereznem, így megvolt a 100%os emelt érettségim is.
Megjelöltem az ELTE magyar szakot, és másodiknak a TÓFK-t. Egyre többen mondták, hogy miért jelöltem be a magyart, ha nem is akarok oda menni, mi lesz, ha mégis felvesznek... Főleg VörösKata mondogatta, hogy cseréljem meg a sorrendet. Amint lehetőség volt rá, meg is cseréltem. Ha ő nem lett volna, az életem teljesen más irányba terelődik...
Juhásszal összeveszés elsősorban azon, hogy folyton lehülyézett, másodsorban, hogy nem engedett el minket Helgával Németországba cserediáknak. Most utólag is úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos lett volna, hiszen német szakra kerültem, de már mindegy. Akkor szörnyen haragudtam - most nincs olyan tanár, aki jobban hiányozna, és akit jobban szeretnék, mint Juhászt, az ofőnket, a matekóráival együtt.
Márciusban német nyelvvizsga, sikerült. Ekkor éreztem először azt, hogy volt értelme belefektetni ennyi energiát, és a siker mámora arra ösztönzött, hogy próbáljam meg az érettségit is a lehető legeslegjobban megcsinálni. Akkor még arra hajtottam, hogy ne legyen hármasom semmiből.
Ahogy közeledett az érettségi, egyre többet tanultam, és egyre többször borultam ki. Szörnyű időszak volt, semmi másra nem tudtam koncentrálni, csak arra, hogy néhány óra alatt majd a maximális tudást kell nyújtanom, és ezen múlik az életem. Bár azt tudtam, hogy a tanítóképzőre biztosan felvesznek, én mégsem akartam elmaradni az istvános maximalista színvonaltól. Így is épp eleget kaptam a tanítóképző miatt. Hogy az micsoda egy primitív hely...
Ballagás május 8-án, sírtam rendesen. Kikerültem abból az iskolából, ahová 6 évig jártam, itt nőttem fel, imádtam az egésznek a légkörét, a barátaimat, osztálytársaimat, évfolyamtársaimat, a tanárokat mind... És most hirtelen vége lett.
Aztán jöttek az írásbelik, sorban. A magyar emelten volt a nagy hangsúly, azt hittem, nagyon elrontottam, de tévedtem. 67% lett csak az írásbelim, nagyon felértékelték, és az már 5-ös volt:) A matekra egy percet sem készültem, 91% lett, de hát mit vártam 6 év juhászos mat.tag. után?:) Törire sem készültem semmit, azt is megírtam 81%-ra... Németet pedig szintén 81-re, de arra sokat készültem, és az tényleg nehéz volt - bár, ŐryKata javította:)
Már csak a szóbelik voltak hátra, amiktől ha lehet, még jobban féltem. Magyar, töri húzós volt, németre mondjuk nem nagyon kellett készülnöm... A magyar szóbelim, az egy külön történet. Egy héttel a vizsga előtt Kovil és Edit lefeleltetett csak úgy spontán Nemes Nagy Ágnesből, mert Edittel épp azt beszéltük meg. Elmondtam nekik, de szörnyen izgultam, és keveset tudtam. Imádom mindkettőt, de akkor úgy lecsesztek, hogy ezzel a tudással semmire nem megyek majd, hogy sírva fakadtam, életemben először nyilvánosan a könyvtár kellős közepén... Nagyon sokára tudtak csak megvigasztalni, azt hiszem, akkor értem el azt a szintet, hogy a sok tanulástól és nyüstöléstől besokalltam, és azt mondtam, én ezt már nem bírom tovább. Ennek tanulságából viszont nagyon jól megtanultam Nemes Nagy Ágnest, és fura módon nagyon megszerettem. Nyelvtanból pedig a Tömegkommunikáció volt az a tétel, amit nagyon tudtam. Rengeteget imádkoztam azért, hogy ezeket húzzam, vagy olyat, amit tudok, mert bár minden tételt tanulgattam, nyilván volt a 40ből, amibe csúnyán belebuktam volna. Amikor a vizsgán kihúztam Nemes Nagy Ágnest, és utána a Tömegkommunikációt, majdnem elájultam, és öt percig írni sem tudtam, úgy remegett a kezem. 50ből 49 pontot kaptam, ezzel felhúzva az összesített eredményemet 77%ra... Talán ez volt a 2006-os év legnagyobb csodája. :)
A töri szóbelire 2 nappal előtte kezdtem tanulni, és az utolsó tételeket még előző éjjel olvastam el először. Jót húztam, az emlék friss volt, az összesített eredményt 89%ra húzta fel, simán 5ös... Igazából csak Lázár előtt égett a pofám ezzel az ötössel - mert pontosan tudta, hogy előtte 6 évig alig tanultam valami törit, és hogy mennyire utáltam az egészet mindig... A németem is 5ös lett, és ezzel kitűnőre érettségiztem. Sokkal jobban sikerült az egész, mint ahogy egyáltalán el mertem volna képzelni, az elején még tényleg arra hajtottam, hogy ne legyen 3asom... :) Ezzel 133 pontom lett, amivel a magyar szakra is felvettek volna - de hálistennek időben megcseréltem, és mehettem a 97 pontos tanítóképzőre... Furán hangzik, és talán fölöslegesnek hat, hogy ilyen jól megcsináltam az érettségimet, de nekem az is fontos volt, hogy ne szégyelljem magam az istvános színvonal mögött, és az is fontos volt, hogy tényleg azt tanuljam, amit majd csinálni szeretnék. A banketten már hihetetlenül boldog voltam, hogy vége ennek a tanévnek, nagyon elfáradtam, de örültem a sikereknek:)
Pár napra rá tudtam meg, hogy a suli könyvtárosa, akit hihetetlenül szerettem, Dragon Kati néni agyvérzést kapott és meghalt. Akkor kicsit ki voltam borulva, úgy éreztem, többé soha nem tudok majd bemenni a könyvtárba, mert nem lesz már ott, hogy az asztal mögül rámmosolyogjon és megkérdezze, hogy hogy vagyok...
Jött a nyár, először egy hét Horvátország a családdal...
... aztán harmadszor is Ausztria Ágival, Johannával, Évával, Beával és a telekis gyerekekkel. Ismét szuper volt, rengeteget ad mindig ez az egy hét nekem:)
Aztán le Balatonra. Csak két hét múlva szántam rá magam, hogy elmenjek a lovardába. Ahol egy évvel ezelőtt is voltam, az a hely megszűnt, és pár utcával arrébb megtaláltam Zsoltiékat... És járni kezdtem, szép új hely volt, és Zsoltit is megszerettem, egyre többet beszélgettünk, egyre többet voltunk együtt, segítettem neki, de akkor még nem gondoltam arra, hogy bármi lehetne közöttünk. Ő volt a világ legjobb lovásza, a legjobb oktatója, a világ legőszintébb embere, és a világ leghelyesebb pasija.
Közben elmentünk Pistivel Dévára az árva gyerekekhez 5 napra. Ez is hatalmas élmény volt, a gyerekek rengeteg szeretetet nyújtottak, közel tudtam férkőzni hozzájuk, láttam, hogy mennyire szeretnek, próbáltam rajtuk segíteni, próbáltam nekik a belőlem kihozható maximális szeretetet nyújtani - de úgy éreztem, 5 nap semmire nem elég... Emellett a többi önkéntessel nagyon jóba lettem, főleg Klárával és Csillával, akikkel egy szobában is voltunk, és a németekkel, akiket hatalmas jófej arcoknak tartottam, főleg Davidot, Tobiast, Tinát szerettem meg, és jó érzés volt, hogy tudok velük németül is beszélgetni:) Fantasztikusan éreztem magam ott kint.
Visszajöttem, augusztus 12-én 19 éves lettem... Áginak ismét nagyon örültem, hogy lejött:) És valahogy ahogy betöltöttem a 19-et, valami megváltozott körülöttem. Másnap nagyon sokat voltam együtt Zsoltival, sokat beszélgettünk. Miután hazaértem, váltottunk néhány sms-t, és akkor már pontosan tudtam, hogy az eddigi poénnak tűnő lovászos beszólásai teljesen komolyak voltak. És azt is pontosan tudtam, hogy én mennyire odavagyok érte.
14-16-ig viszont az istvános gólyatáborba mentem el, többek között Somával, Melindával, Zolival, Manóval, Emesével, szuperjó volt újra velük lenni. Edittel és Melindával nagyon sokat beszéltem Zsoltiról, mert tisztában voltam a különbségekkel, és azzal is, hogy maximum 3 napot lehetünk együtt, mert utána én feljövök Pestre - de nagyon szerelmes voltam.
17-én már újra lent voltam Balatonon, egész délután Zsoltival, és estére összejöttünk. Még egy napig tartott a boldogság, 19-én hazajöttünk... Szörnyen éreztem magam.
20-án a Mesterségek Ünnepe után a tüzijátékon hatalmasat áztunk a Láchíd budai hídfőjénél, a történetet mindenki ismeri...
Aztán gólyatáborom volt 25-29-ig Szárszón. Féltem tőle, de végül fantasztikusan jóra sikeredett, egyedül Katát ismertem, de a piros csapat szuper volt, rengeteg barátnőt szereztem, Fru, Eszti,Dia, stb... és a fiúk közül is jóba lettem éppen azokkal, akikkel azután egy csoportba kerültem, Dani, Peti, Sztyopa. A hangulat szuper volt, nem volt durva, a HÖKösök kitettek magukért. Éjjel nappal táncoltunk, retroztunk, szörnyen fáradt, de boldog voltam, amikor hazajöttem:)
Másnap, 30-án rögtön egy német szintfelmérőre kellett mennem, totál másnaposan, kialvatlanul... de sikerült bekerülnöm a német műveltségi területre, és ez volt az első sikerem a TÓFK-on:) Aztán regisztrációk, beiratkozások, papírmunkák, majd szeptember közepén elkezdődött az új életem. Hamar megismerkedtem Fannival és Bettivel, akik azóta is ők a legjobb barátnőim ott. Fru az angol csoportba került, de vele is egyre jobba lettünk:) A németes csoportunk szuper lett, szinte csupa jófej emberek, összehasonlíthatatlanul jobb, mint a többi csoport, és ennek nagyon örülök:) Belevetettük magunkat a főiskolai életbe. Nagyon sokféle embert ismertem meg, és rájöttem, hogy az istvánosok csak egy szűk rétege a fiatalok társadalmának, néha talán túl egyformák voltunk mi, istvánosok. Most annyiféle embert látok, és jó dolog mindenkit megismerni, sok emberrel összebarátkozni, jó dolog, hogy elfogadnak, és bár a tanítóképzőről fél éve még egy teremtett lelket sem ismertem, mára már rengeteg barátom van, és ez fantasztikus érzés:) Viszont arra rá kellett jönnöm, hogy ez nem egyetem, túlságosan hasonlít a gimnáziumra - itt is naprakésznek kell lenni, túl sok a gyakorlati óra, tehát alig lehet vmit ellógni, és ha ellógod, annak is következményei vannak, és sok ZH van, nagyon sok... Tanulni azért kellett rendesen, bár a sikereim lényegesen nagyobbak, mint az Istvánban, ezt aláírom. De tudtam én ezt előre:) A jegyeim 2 németen kívül csak 4-es/5-ös lett, szinte biztos már, hogy lesz ösztöndíjam. A 6 vizsgából 3-at lepasszoltam megajánlott jeggyel, így csak 3 vizsgám lesz január elején:)
A másik, aminek nagyon örülök, hogy Pájó jóvoltából elkezdtem tanítani. Egyelőre egy 8.-os fiút készítek fel magyar felvételire, de később szeretnék kisebbeket is (végülis, ők az én reszortom:), és a magyart sem ártana lecserélni németre. Egyébként nagyon tetszik az egész:)
Zsoltit sokáig sirattam, és sokáig nem tudtam mást szeretni. Úgy éreztem, ő volt a tökéletes, de sehogy sem tudtunk találkozni, csak sms-ek, e-mailek, néha telefonok mentek. Máig se találkoztam vele, de már csak napok kérdése, mert Isaszegre került. Fél év alatt meglepően sokan jelentkeztek a helyére, életemben nem választhattam még ennyi ember közül... Egynek végül sikerült közel kerülnie hozzám, pedig azt hittem, soha senki nem fogja tudni elfeledtetni velem Zsoltit. Najó, el még nem felejtettem, mert mint barát, akivel őszintén mindent meg tudok beszélni, remélem, még nagyon sokáig mellettem marad. És a 2007-es évet Zolival kezdem:)
BUÉK
