Néhány dolgon el kell gondolkodnom, mielőtt belemerülök egy álomvilágba. Megközelíthetem úgy is a dolgot, hogy ha feladom az álmaimat, esélyt sem adok arra, hogy megtörténhessenek, valóra válhassanak, és ezzel a teljes boldogság helyett megelégszem egy kisebb boldogsággal, ami nem éppen a legjobb. De megközelíthetem úgy is, hogy ha felépítek egy várat képzetekből, álmokból, annak nagyon kicsi az esélye, hogy tényleg úgy történik meg, ahogyan én szeretném - és ha nem úgy, vagy nem az történik, hoppon maradok. Ellenben az is lehet, hogy ha megtörténne az, amire vágyom, akkor jönnék rá, hogy hoppá, ez így ilyen formában nem is jó, és hiába vártam rá ennyi ideig. Namármost tehát vagy nagyon csúnyán pofára esek, vagy ott fent az a valaki, aki figyel és szeret és segít, megengedi, hogy boldog lehessek. Persze fontos momentum, hogy a boldogságot nem feltétlenül úgy tudom elérni, ahogyan a mostani álomképem mutatja. De nem szeretnék olyan lenni, amilyenek a családtagjaim, valamilyen módon muszáj változtatnom az idilli, de belül mégse szép és szeretetteli létezéseken. És ehhez nagy bátoság kell. Mert én igazán boldog szeretnék lenni.