Pénteken 15 órán keresztül egyfolytában nem voltam itthon. Mikor fél 10-kor hazaértem, hullafáradt, de nagyon boldog voltam. :) Este megint olyan emberekkel találkoztam és beszéltem, akikkel már nagyon rég nem voltam (pl. T. Kata:), és akiket nagyon szeretek (pl. Cili, Blatya;), és még sokakkal, Bosisokkal!
És Böjte Csabával, akit eddig nem ismertem személyesen, de vele is beszéltem, és úgy érzem, végre megtaláltam azt az embert, aki a hivatásában ugyanolyan mentalitással, ugyanolyan szeretettel tud létezni, mint ahogyan én az életemet elképzeltem magamnak. Ha nem lenne olyan messze Déva, ha nem kellene itthagynom az egész eddigi életemet, a barátaimat, akkor egészen biztos, hogy elmennék hozzájuk tanítani és a gyerekekkel foglalkozni. De sajnos nekem szükségem van arra, hogy gyakran lehessek Pesten, az itteni közösségben.
A három mise alatt négymillió forintot gyűjtöttünk össze, de talán még ez is kevés, hogy valamit kezdhessenek azzal a temérdek mocskos gyerekkel. Meghökkentően durva körülmények között élnek... Egy családnak 8-10 gyereke van, a szülőknek alig van 2 általánosuk, sokszor egy szülő neveli csak a gyerekeket, munkájuk egyiknek sincs, olyan mocskos nyomortelepen élnek, hogy rossz ránézni, mind olyan szegény, hogy a gyerekeknek cipőjük sincs, iskolába se tudnak járni... És magyarok! Ugyanaz a nép, mint ami mi vagyunk, és ennyire hatalmas különbségek vannak! Ezeket szedegeti össze Csabatya, és viszi be az intézetekbe. Ott végre kapnak kaját, ruhát, saját ágyat, melegvizet, tanulási lehetőséget, de legfőképpen szeretetet és jó, keresztény nevelést. És ez az, ami a legfontosabb, hogy hogyan lehet egy elvetemült, mocskos, hazudós, lopós roma gyerekből embert nevelni. Csak így lehet, szeretettel, kitartással, türelemmel, misékkel, tanításokkal.
Ha Magyarországon minden ember egy évben csak 100 forintot adna (ami kábé nulla), akkor egymilliárd forint gyűlne össze, ebből ezer családnak lehetne adni egymillió forintot, ami rengeteg, Erdélyben még több! És biztosan van olyan magyar, aki nem csak 100 forintot tudna adni! És mégse adnak! Ezt kellene a politikusoknak megszervezniük, nem a hülye kampányreklámjaikat!!! Ááááhh, hogy lehetnek az emberek ennyire vakok??
Emberek, ne kocsmázzatok, hanem adjatok ezeknek a szerencsétleneknek egy kevés pénzt. Csaba testvér szerint ha csak százezer ember minden hónapban csak egy eurót, 250 Ft-ot adna, szép lassan sikerülhetne az összes rászoruló erdélyi gyereken segíteni. Szerintem nem sok havi 250 forint. Ha vkit érdekel: www.devaigyerek.hu
