Van egy kérdés, amire nem tudom a választ: miért mindig azok vannak tőlem messze, akiket nagyonnagyon szeretek??? És miért szenvedek azokkal, akiket utálok? Miért nincs mellettem Edit, miért nem lakik közelebb Ági és Johanna, miért nem jár egy hónapja 9-esre Cili, miért nem tudok Dórihoz táncolni járni, miért nem tanítanak már a kedvenc tanáraim (pl. Börki), miért nincs msn-je éppen annak a kettőnek, aki érdekelne, miért, miért, miért, miééééért???
Persze rengeteg jófej ember vesz körül. De hiányzik az a fajta szeretet, amit csak a különleges emberek nyújthatnak. Hihetetlenül szarul, és tehetetlennek érzem magam, amikor beszélek Edittel msn-en, és gondolatban százszor megöleljük egymást, de aztán rádöbbenek, hogy bakker, háromezer kilométerre van tőlem, és igazából nem ölelhetem meg!! És ettől kész vagyok. Áááhh... Viszont: tegnap este megbeszéltük, hogy egymással fogunk álmodni. És én tényleg vele álmodtam... Ha nincsenek véletlenek, akkor ez mit jelent? Vajon ő velem álmodott?? Az már tényleg furcsa lenne.
Kivagyok ám. OK: szeretethiány. (hűű, még rímel is;)
