Ma egy rövid ideig szabadon ugrattuk Tündért a körkarámban. Bea szerint szépen ugrik, és nem izgul nagyon rá az akadályra -, az a fajta, akire azt hiszed, tuti leveri, de aztán mégis szépen átugorja. Kíváncsi leszek, majd ha rajta ülök, milyet ugrik, és hogy én milyen ügyes leszek. Nem akarok belőle ugrólovat csinálni, csak egy kicsit eljátszadozunk:)

Semmi kedvem 22-én hazamenni, legszívesebben itt maradnék egész évben. Látom, milyen jól érzi itt magát Tündér, hogy mennyit hízott, mióta itt vagyunk, és nincs szívem visszavinni... de muszáj lesz. Ráadásul úgy tűnik, 22-ével megint egy számomra fontos embert fogok örökre elveszíteni. Miért mindig azok kerülnek tőlem messze, akiket nagyon szeretek?

Kicsit ezek a gondolatok felhozták a régi emlékeket, és rá kellett jönnöm, hogy pontosan ugyanott tartok, ahol 5 évvel ezelőtt is. Egyszerűen csak ügyesen elfojtom magamban. Bárcsak rájönnék, hogyan lehet ezt megszüntetni...