Végre sütött a nap egész hétvégén, és a tegnapi edzésen, miután ügetésben kengyel nélkül hosszú ideig lazítgattam Tündit, vágtában úgy támaszkodott, hogy rá se akartam ismerni.. Sose ment még így, nem is értettem mi van:) eggyel hosszabb szárat kellett fognom, annyira húzott le, és basszus gyönyörű volt... Kívülről még gyönyörűbb lehetett, ilyenkor úgy utálom hogy nincs velem egy fotós/videós.. Andi mondta, hogy ahhoz képest, ahogy kezdtük ezeket a haladó edzéseket fél éve, mennyivel jobbak vagyunk, és tényleg, álmodni se mertem volna még ősszel, hogy egyáltalán fog vágtázni jobb kézre, nemhogy mindig jó lábra ugorjon be, és így támaszkodjon lépésben, ügetésben, és vágtában is!! A kengyel nélküli vágtától a hideg futkosott a hátamon, most meg már lassan jobban szeretem, mint a kengyelben valót. Ez mutatja számomra, hogy mindig van hová fejlődni, és hogy képes vagyok rá, nem ért véget a gyakorlás, és nem is fog soha. Tündi egyre gyönyörűbb és ügyesebb, és ezt nem azért csinálom, hogy versenyezzek vele (Isten ments..), hanem saját magam és az ő szórakoztatására, hogy mindig legyen előttünk valami kitűzött cél, amiért érdemes legyen keményen dolgozni.
Eszter holnap reggel reszeli a fogát, remélem utána majd meg tudja rágni rendesen a kaját, elkezd jobban emészteni, és hízni egy kicsit. Bár pont azt néztem, hogy a bordái már rég nem is látszanak ki, néha elnézegetem a karámban, hogy milyen tökéletes alakja van.. Egyedül a magas kiálló marját nem szeretem, ez a nyergemet is rossz helyre billenti, és ezáltal az ülésemet is, plusz próbáljon meg valaki szőrén ülni rajta... De amúgy.. perfect body:) Sose fogom megunni a lovaglást, nincs is ennél jobb dolog a világon, egy ilyen lóval meg aztán főleg!
