342. „És boldoggá tennélek! Annyi mindent adhatnék neked, amit ő nem. Lefogadom, hogy még csak meg sem tud rendesen csókolni, [...]"

528. „Miért olyan nehéz ez? [...] Miért fáj ennyire? Ez nincsen rendjén. Nem szabadna ennyire fájnia. Végtére is megkaptam, amit akartam. Nem tarthatom meg mindkettejüket, mert Jacob nem akar csak a barátom lenni. Itt az ideje, hogy ezt én is belássam, és ne kívánjam ezt tőle. Milyen végtelenül önző tud lenni az ember... Meg kell szabadulnom a rögeszmémtől, hogy Jacob az életemhez tartozik. Nem tartozhat hozzám, nem lehet az én Jacobom, ha én valaki máshoz tartozom."

532. „Sajnálom, hogy olyan önző voltam. Bárcsak inkább sose találkoztunk volna, mint hogy ilyen fájdalmat okozzak neked! Többé nem teszem, ígérem. Mostantól távol tartom magam tőled. [...] Soha többé nem kerülök a szemed elé."

613. „Egy darabig csak még rosszabb lett. Rosszabb, mert lényem egyik része - a kisebbik ugyan - percről percre hangosabb és dühösebb lett, és kiabálva szidta a másik felemet. Más karok ölelése után sóvárgott. Úgyhogy még ez az új keletű bűntudat is szította a fájdalmam."

617. „Ösztönösen tudtam, hogy ez a szakadás, amely tegnap keletkezett a szívemen, egész életemben fájni fog. Mostantól ez is hozzám tartozik. Idővel majd könnyebb lesz - legalábbis így szokták mondani."

Már tudom, hogy soha nem lesz könnyebb.