Tegnap jöttünk haza Tündérrel. Árpiék hazafelé Lelléről eljöttek értem a lószállítóval. Ez volt már az ötödik nyár, amit szinte teljes egészében a Béláéknál töltöttem, idén már bértartó minősítésben. Nem dolgoztam idén, voltak elegen, nekem pedig valami elképesztő módon jól esett a pihenés. Minden nap lovagoltam, alig volt néhány, amikor nem. Tündér nagyon megerősödött, és egész nyáron jófej volt. Sokat voltam vele terepen, messzebbiek közül kedvenceim a Sió part és az Enying felé vezető út voltak. Pályán is majdnem mindig szépen ment, de azért szükségem lesz Andira, hogy végre még jobban sikerüljön mindig helyes lábra beugratni vágtába, és hogy vágtában jobban irányíthassam, ne vágja le a kanyarokat. Talán ez a legnagyobb hibája (vagy inkább mindkettőnk hibája), hálistennek amúgy tökéletesen jófej, soha egy rossz mozdulata, bakolása nem volt. Oké amikor sárlik akkor bunkózik, de csak amíg nyergeled és megpróbálsz rá felszállni:)
Talán a 2006-os nyár után most hiányzik a legjobban az egész bellás bagázs. Amikor lejöttem, és még nem tudtam, milyen lovászok és oktatók vannak idén, azt gondoltam, soha senkiben nem fogok úgy megbízni, mint itt Csömörön Árpiban. Jópár lovászt ismertem már, és nem sok volt, akire teljes mértékig rá mertem volna bízni a lovamat. Nem hittem, hogy lesz még ilyen, de lett, és Pistit úgy megszerettem, mint még egyetlen lovászt sem. (Oké, Zsoltit igen, de belé inkább szerelmes voltam.) Őszintén remélem, hogy jövőre is ott lesz még, úgy néz ki hogy igen. Sose aggódtam amiatt, hogy nem bánnak jól Tündérrel.
És nagyon jó volt az is, hogy nagyjából két perc biciklizés után kiértem. Amikor csak gondoltam egyet, amikor csak hiányzott Tündér vagy a lovarda vagy az ottaniak, már ott is voltam. Itt más. Ha jól időzítek, háromnegyed óra alatt kint vagyok a Kuruczban, de ahhoz fel kell szállnom egy villamosra és egy buszra, sőt a buszért fizetnem is kell. Alig várom, hogy vehessek egy robogót, akkor negyed óra alatt kint lennék itt is. De sajna ilyesmire egyelőre semmi pénzem. Pedig avval anyagilag is jobban jönne ki, a rohadt csömörbusz miatt.
Volt szülinapom, a 23.. Szokásos. Voltunk bent bulizni a lányokkal, meg néhányszor sörözni a nyár folyamán. Néhányszor horgásztunk is Alberttel, Gyurival, egyszer Zoli is velünk volt, azon az éjszakán 16 halat fogtunk. És mivel imádom a sült halat, másnap mindig finomságokat sütöttünk belőlük:) A Balaton idén is jó volt, bár olyan rettentően sokszor nem tudtunk benne fürdeni, mint más években, de húsz nap biztosan volt, amikor igen.
Most már sajnos ennek vége. Visszajöttem Pestre, és teljes szívemből gyűlölöm ezt a várost. Először is, rohadt büdös. Ezt ilyenkor érzem, amikor másfél hónap után visszatérek, aztán hozzászokom. Hálistennek idén nem nagyon kell majd a belvárosba járnom, csak az egy köpésre lévő Hunyadiba, és Csömörre. Nem szeretek utazni. Nem szeretem a bkv-t. De főleg az ismeretlen és visszataszító embereket nem szeretem, akik mégis belekotródnak a magánszférámba. Ha tehetném, azonnal elköltöznék vidékre. Lenne egy csomó állatom és növényem, azokkal foglalkoznék egész nap, főleg Tündérrel. És lenne Zoli. Nekem más nem kéne.
