Már csak 6 nap, de ha nem sikerül, akkor még fél év. Már csak túl akarok lenni rajta, és kettestől fölfelé nem érdekel, hogy hogyan. Ha sikerül, jövő hétfőn vége a főiskolának (egyetemnek). Soha többet KissJánosaltábornagyutca, soha többet vizsgák. (Napersze még van rá esély, hogy egy egyetemet még elvégzek, de az nem most lesz.) És sohatöbbet német. Egyszerűen zavar, hogy mennyire nem tudok jól németül. Most is annyit szenvedtem a tématervvel, amit az államvizsgára kellett leadni, hogy az elképesztő. Soha nem akarom tanítani. De tanulni se.
Mennék minden nap lovagolni, de most elhatároztam, hogy maximum 2naponta, mert különben sehogyse haladok. Tegnap voltam kint, két órát terepen. Jó volt, és örültem, hogy egy kritikus szakaszon is sikerült átverekednünk magunkat. A Pinto Farm előtt mentünk el, ahol a másik oldalt a lovak mellett történetesen libák, birkák és tehenek voltak. Nahát azt a hisztit, amit drága Tündérkém levágott.. látni kellett volna. Hangosan fújtatott, először csak megállt, aztán hátrált, aztán ágaskodás, 180fokos fordulat, és vágta az ellenkező irányba.. Ezt kábé ötször csinálta meg, de mindig visszafordítottam és hajtottam előre, és a végén sikerült elmennünk a félelmetes állatok mellett... Amúgy tényleg nem értem, mit kell ennyire fosni a tehenektől. Mert még ha valami ragadozó lenne... Egyébként szokás szerint megint sokat vágtáztunk, a meleg miatt megint csöpögősre izzadt.. A kiütései viszont teljesen elmúltak.
Amúgy azon gondolkodtam, mennyire leredukálódott a blogom, szinte csak a lovas élményekre, meg azon kívül 1-2 apróságra. Pedig annyi minden történik mostanában, de nem merek róluk írni. Belül is egy csomó minden. Azokat alapból a kézzel írott naplómba írom. (Az a naplóm meg csak a belső gondolataimra, érzéseimre redukálódott, ott aztán nem szerepelnek lovas élmények, maximum az azzal kapcsolatos lelki dolgok.) Érdekes.
Esküvő időpont és étterem úgy tűnik megvan. Jó ezzel foglalkozni, még ha irtó messze is van. (Talán mert mással kellene foglalkoznom? Vagy mert már alig várom:)
