Tegnap megint voltunk Sandrával a Gödörben táncházalni:) Itt van most a barátja egy hétig Németországból, el akarta hozni őt is egy ilyen táncházba. Anikó és Katinka voltak még, de találkoztunk rengeteg ismerőssel (90% bosis, vicces volt:). Zoli később érkezett, de aztán jókat táncoltunk. Noés az új szerelemem, az Életképek sztárja, "Gábor":) majdnem táncoltam vele, mert az előreküldős táncban mögötte voltam, de akkor persze senki nem mondta, hogy "elölfelé indítsd meg":)
Sandrával és a barátjával egyébként sokat beszélgettünk, és Anikóval megállapítottuk, hogy most sokkal jobban értettük őt, mint amikor legelőször találkoztunk így sulin kívül. Nekünk is valahogy jobban ment a szövegelés németül, pedig nem ittunk sokat, csak söröztünk. Érdekes dolgokról beszélgettünk, nagyon jó volt. Azt mondták, jól tudunk németül. Hááát.. ezt én így nem mondanám. Viszont tény, hogy már ez a pár órácska is, amit Sandráékkal beszélgettünk, nagyon sokat számított nekünk. Jólenne, ha lenne egy ilyen ember folyamatosan mellettünk, akivel folyton dumálhatnánk. Ha lenne bátorságom kimenni mondjuk egy évre Németországba, nagyon jól megtanulhatnék németül. Talán ha leszek olyan szerencsétlen és nem kapok állást semelyik suliban, akkor meggondolom. Jó lenne tudni könnyedén beszélgetni németül, anélkül, hogy keresném a szavakat, és száz nyelvtani hibát ejtenék egy mondatban..
Node igazából németet tanítani továbbra sincs kedvem. Viszont matekot annál inkább, és egyre jobban. Ma kérdezte Palotásné, hogy hova megyek 10hetesre, és amikor megtudta, hogy a Johannához, öt percig csak örömködött magában:) Aztán hozzátette: "remélem, matekot húz majd zárótanításnak":) Hát énis őszintén remélem. Nem szeretnék németet.. se mást.
Tegnap egyébként megint Dalmán lovagoltam, de a vágta most nem ment túl jól, és emiatt este tök mérges és rosszkedvű voltam. Egyébként nagyon szeretem Dalmát, de ez a kocsiló-típus háton nem jön be. Annyira hajtós, hogy belehalnak az izmaim..
