Már jó ideje nem írtam, talán mert még mindig ugyanazok a dolgok történnek velem - suli, tanítás, lovaglás. Ami persze nem olyan rossz:) Rambó már jópár napja teljesen felépült, a vérképe visszaállt a normálisra, most már csak az elvesztett hatvan kilóját kellene visszahoznia, ha nem többet. Csütörtökön ültem fel rá először, de csak futószár után lesétálni, és egy keveset ügetni. Nagyon rendesen és szépen ment. Tegnap pedig Béla (aki az új edzőnk) futószárazta és ült fel rá - úgy ment a ló mint az álom. Még akkor is, ha kevés munkától is sokkal jobban elfárad most, mint a betegség előtt, dehát majd visszajön a kondija. Nagyon örülök egyébként Bélának, egyrész azért, mert nála jobban hozzáértő edzővel/oktatóval még nem találkoztam, másrészt mert emellett kedves és jófej is. Már a futószárazásnál olyanokat mondott, hogy nem is hittem volna, hogy ennyi mindent lehet futószáron csinálni, és hogy ennyi minden múlik rajta. Szóval nagyon jó kezekbe kerültünk most mi is, és Rami is. Két kép Ramiról:
És néhány elmaradt kép Anikótól a szentendrei kirándulásról:
