Ma nem mentem be a suliba. Csak egy órám lett volna, éppen az amit a legkevésbé sem kívánok egy ilyen napsütéses szerdai napon..

A napsütés azonban csalóka volt, amint kiléptem az utcára, nekemtámadott az orkán, és végigkísérte utamat egészen a Szedervölgyi lovardáig. (Ki gondolta volna, hogy oda megyek?:) Odakint Andi tartott nekem edzést (miután félig összeforrt lábbal, kengyel nélkül meglovagolta Büszkéjét:) - aki egyébként sajnos eladó. Rambó jófej volt, csak a szél döngette nagyon a fedelest, ami miatt néha táncikált alattam. Csináltunk sok belső állítást és "vállat be", aztán vágtáztam is mindkét kézre kétszer. Ahhoz képest, hogy egy hónapja még milyen kis bolondos, izzadós csikó volt, rengeteget fejlődött. Kezd egyre kényelmesebbé válni számomra, és ennek nagyon örülök.

Aztán álltam tíz percig a boxában, odajött és a fejét odanyomta az én fejemhez, nyugodtan szaglászott. Egy percen keresztül csak néztünk egymás szemébe, két centi távolságból. Rá kellett jönnöm, hogy egyre jobban szeretem:)