Reggel kimentünk Fannyval Matyiékhoz, akik azonnal közölték velünk, hogy ott van a két hafi, azt csinálunk velük amit akarunk, a miénk. Ők úgyse nagyon értenek a lovagláshoz, inkább a fogathajtáshoz. A két hafi közül az egyik kanca, a másik herélt. No erre előszedtük a kantárt és a futószárat, és rögtön nekiestünk a kancának. Akit egyébként Arankának hívnak, ami véleményünk szerint valami katasztrofális név, úgyhogy inkább Arinak vagy Hafinak hívtuk. Kivittük őt a tehenek mellé a mezőre, és kb 3/4 órát futószáraztuk őt. Gyönyörűen, fegyelmezetten ment minden jármódban, csak lépésnél akart mindig bejönni hozzánk, de a vége felé egyre kevésbé. Nagyon örültünk, hogy minden ilyen simán ment. Aztán bevittük őt karámba, és mivel az egyetlen fellelhető nyereg a tanyán egy ősrégi westernnyereg volt, aminek rossz volt a kengyele és a heveder pedig nem érte körbe a hafi nagy hasát -, ezért egy vékony pokrócon, szőrén ültem fel Arira először. Fanny futószárazott, léptünk és ügettünk, nagyon jól ment. Olyan hatalmas széles és kényelmes a kicsi hafi háta, hogy szörnyen élveztem! Aztán cseréltünk, Fanny ült fel, és én futószáraztam.
Aztán fél 12-kor Fanny apukája elvitt engem a Kurucz Loviba, ahol 12-től lovagoltam. Andi rögtön közölte velem, hogy ő 3 napja hányik, és most haza fog menni.. Mondtam h énis 3 napja hányok, tökjó.. Aztán találkoztam vége Zsófival, aki szintén ugyanilyen beteg volt, úgyhogy nagyon örültünk ám egymásnak.. Végül Majára ültem, és Anna tartott nekem edzést, kengyel nélküli félfelvételeket gyakoroltunk végig, ami nagyon jól esett. Valahogy kengyel nélkül nagyon szeretek tanügetni.
Fannyék közben elmentek a nyergéért a cinkotai lovardába, és hoztak jó nagy hevedert is. Aztán Judittal (Fanny anyukájával) jöttek értem, és visszamentünk Matyiékhoz. Ahol Ari ügyességén felbátorodva rögtön Vándorra tettük a nyerget és kantárt, és kivittük lefutószárazni, ahogyan a kancát is. Vándor viszont nem olyan volt, mint Ari. Félt a tehenektől, és nem lehetett futószárazni, mert folyton megugrott, és olyanokat bakolt, hogy alig bírtam megtartani. (Erre mondta Judit, aki a távolból figyelt minket, hogy "bitangerős egy csaj vagy te"..) Úgyhogy mikor láttuk, hogy ez így nem fog menni, bevittük Vándort a karámba, ahol nyergestül szabadon engedtük.. Ő pedig úgy vágtázott és bakolt körbekörbe, hogy a lazán meghúzott heveder miatt az egész nyerget lerázta magáról, azt hittük kitöri a kerítést.. Levettünk róla mindent, és hagytuk egy kicsit kitombolni magát, aztán visszavittük a helyére.
Áttettük a nyerget és kantárt Arira, bevittük a karámba. Ott egy darabig egymást futószáraztattuk, aztán levettük a futószárat, és szabadon is kipróbáltuk - valami fantasztikusan ment! Könnyen lehet irányítani, elindítani ügetésben, vágtában. Bár a vágta Fannynak jobban ment, de az is igaz, hogy mire én a vágtáig eljutottam, addigra szegény úgy kifáradt már, hogy patakokban foly róla a víz, és kitágult orrlyukakkal fújtatott. Persze, nincs hozzászokva a munkához, nagyon sokáig állt.
Már lement a nap, mire egy srác kijött értünk, hogy hazavisz minket. Mindent elpakoltunk, Arit megölelgettük, visszavittük az állásba. Sajnos Vándor nem olyan, mint Ari, de még azért nem adtuk fel, majd még megpróbáljuk őt is megszelidíteni. Valószínűleg kedden kimegyünk megint, és akkor csinálunk fotókat is, mert Fanny ma is kihozta a fényképezőgépét, de a nagy izgalomban elfelejtettünk fotózni:) Szóval, van lovunk:) Egyelőre Fannyval közös, aztán ha sikerül Vándort is betanítani, akkor együtt mehetünk majd terepre.
Persze nem csak ez a két ló van ott. Vannak lipicaiak is, amikre felülhetünk, de állítólag nagyon gyorsak, és ők is csak fogatolva szoktak lenni. Noés ott a két gyönyörű fríz, akiket már nézni is gyönyörűség, nemhogy egyszer majd felülni rájuk... huuu...:) És van két 190 cm marmagasságú ló is, de valami nagyon durván nagyok... Azokat mondjuk nem ajánlott lovagolni:)
