Kicsit úgy érzem, elvették tőlem a karácsonyomat. Eddig sose volt decemberben vizsgám, és nagyon jó volt az az egy hét szünet karácsony előtt, amikor csak arra koncentrálhattam, hogy karácsony.. Szabadon járhattam ajándékokért, és itthon is csak ajándékokat kellett készítenem. Most kemény egy szabadnapom lesz karácsony előtt, 23-a. Tudom, hogy sokan így vannak ezzel, de szerintem ez nem normális dolog. Nekem a karácsony nem egy és nem két nap, hanem előtte is az, Advent is legalább olyan fontos. Olyankor pedig abszolút semmi kedvem tanulni, ráadásul olyasmit, amit esélytelennek tartok.. Pénteken megyek német tp-ből, ma Emővel és Nórival bementünk a könyvtárba, hogy egy kicsit megbeszéljük a tételeket, de egyszerűen alig lehet őket érteni. Kedvenc mondatunk ez: "Wie wird ein Transfer erreicht? Das Zustandekommen eines Transfers setzt voraus, dass das neugelernte Material ein Bestandteil des Wissens und Könnens des Lerners wird, durch Motivation, Aktivität, Selbsttätigkeit, Eigenständigkeit des Lerners." ...és ilyennel van tele, és már a fejünk-hátunk fájt, mire 5 óra alatt néhány tételt átnéztünk, megpróbáltunk megérteni. És van összesen 14 tétel. A hétfői német szigorlatról már nem is beszélek.

Szörnyen irigylem Zolit, meg még akiknek csak januárban van vizsgája.. Aludhatnak sokáig, nincs bennük félelem, mehetnek hajnalban roratéra anélkül, hogy utána egész nap bármi megerőltetőt csinálniuk kéne, vagyis utána még aludhatnak.. Ma állítják fel a fákat a templomban (oda azért valszeg elnézek - amikor a Zolira rádől a tízméteres fa:), de akkoris mennem kell haza tanulni, tanulni, tanulni.. közben bennem van az ellenállás, kedvtelenség, félelem.. És karácsonyom pedig nincs.

Azt meg már álmodni se merem, hogy három hét után végre kijussak a lovardába...:( Őszintén gyűlölöm a vizsgaidőszakot.