Péntek-szombaton Kismaroson voltunk Atyával lelkigyakorlaton. Kb. 20-an voltunk, sok jófej ember (főleg mi:), és egy lökött pap:) Sajna elég rövid volt ez az alig egy nap, de azért minden benne volt, ami a megszokott kismarosi napokba beletartozik. A nővérek szokásos csendes, nyugodt napirendje, a misék, a mi kis beszélgetéseink, játékaink, Atyával a lelkibeszélgetés, a finom ételek, a szobák, a barátok, stb.. Talán hülye vagyok, hogy elmentem úgy, hogy holnap két vizsgám is lesz (az éneket áttettem hétfő reggelre, délután pedig gyerekirodalom..), de úgy érztem, muszáj. Eddig mindig voltam Kismaroson, egészen a kezdetektől fogva, és ez most sem lehetett másképp. És úgy érzem, volt is értelme. Kismartony Katitól pedig nem félek:) Persze azért ma jó sokat tanultam, de még nagyon nem eleget.. Persze hogy megint mindent a legutolsó pillanatra hagyok..

Lementettem a 2006-os összes blogbejegyzésemet egy dokumentumba a hozzászólásokkal együtt. Nagy részét visszaolvastam, és bár minden szavamra emlékszem, mégis nagyon furcsa és érdekes volt. Aztán olvastam emaileket abból az időből, és igazából az volt a fura, hogy teljesen ugyanazokat az érzéseket és dilemmákat váltották ki belőlem, mint akkor. Ami azért nemjó, mert két év alatt azért nem ártott volna, ha valamerre elmozdulnak ezek az érzések/gondolatok. De nem..