Kicsit kaotikus volt a mai vágtaterep, de végül ép bőrrel megúsztuk:) még én is:) Csipkével mentem, gyönyörűre kifényesítettem az út előtt, felnyergeltem, felkantároztam, befásliztam a lábát (amit aztán Andi átkötött, és beígért egy fáslitanfolyamot a jövő hétre..:) utálok fáslizni). Aztán mentünk pár kört karámban, mire mindenki megérkezett. Andi szokás szerint Dáriusszal, Betti Majával, Timi Csillaggal, Leila Kabalával, "öreg"Zsófi Colossal, Zsófi pedig Kármennel, a sárga kancával. A sárga kancát először vittük ki terepre, és mindenki azt leste, vajon hogy viselkedik majd, mert egyébként szörnyen izgága és bolond ló. Zsófi alatt viszont nagyon jól ment, igazából szerintem csak jó lovas kell hozzá. Semmi gond nem volt egészen addig, amíg az egyik vágtánál az erdőben Csipke megbotlott, orraesett, és vele együtt én is lerepültem a nyeregből. Néhány szaltó után vállra és fejre estem - a fejemet megvédre a kobak, a vállam meg szépen lehorzsolódott, egyébként semmi bajom nem lett. Még a mögöttem vágtató Kármen és Colos sem mentek át rajtam, mert hálistennek oldalra estem, plusz még a fényképezőgépre sem estem rá, ami az övtatyimban volt. Úgyhogy igazán szerencsésnek mondható ez az esés, lehetett volna rosszabb is. Engem mindig megtalálnak a botlós lovak, de ez ellen nem tudsz mit tenni, megbotlik egy kiálló valamiben, orraesik és már repülsz is. De legalább kivívtam az "extrém lovas" titulust:)
Néhány kép:
<úton>
<legeltetés>
<Csiperke kis fülecskéi>
<réten>
<még mindig a réten>
<csoportkép akart lenni..>
<itt már én is rajta vagyok, Andi viszont fényképez>
<itt az Andi nem tök olyan, mintha bemutatna??:)>
<Leila valamit magyaráz, a többiek meg már elmentek:)>
Ezen kívül pedig ma rá kellett döbbennünk Zolival, hogy ma vagyunk másfél évesek, és hát ez jóóóó:)
Ezen kívül arra is rádöbbentem, hogy szerdán szigorlat, és nemtudoksemmmiiiiit:( igazából kezdem feladni, de azért persze tanulok.. vagy nem
