Tegnap délelőtt Zolival és apukámmal kimentünk a Pákozdi térre a márc. 15-ös hunyadis ünnepségre. A négy huszárlovas épp akkor ügetett el a házunk előtt, mikor elindultunk, a téren az ünnepség után pedig a gyerekeket lovagoltatták körbe-körbe. Mátyásföldről jöttek, minden évben jönnek. Kedvenc Weinek Leopárdunk gyönyörű beszédet mondott (de legalább rövid volt..), volt koszorúzás, zenekar, Hédi néni kísérte Himnusz és Szózat, magyardaléneklés. A végén megkerestem Kriszta nénit és Zsuzsa nénit is, olyan jó volt velük beszélni! Kriszta néni a rajztanárom volt a Hunyadiban, Zsuzsa néni az alsós tanítóm, aki szerintem a legjobb tanítónő a környéken. Megbeszéltem vele, hogy csütörtökön beülök az óráira a másodikos osztályába. Annyi minden visszajön most a főiskolán, módszerek, ahogyan én tanultam olvasni, írni, matekozni, és szeretnék utánajárni, hogy ez tulajdonképpen hogyan is volt, illetve hát tőle rengeteg szakmai tudást el tudnék lesni. Kriszta nénit pedig mindig is imádtam, ő tanított meg rajzolni, és hatodikos koromban, amikor én gimnáziumba, ő pedig szülni ment el, utoljára azt mondta nekem: "soha ne hagyd abba a rajzolást". Nem hagytam abba, és ez elsősorban neki köszönhető..
Most ebéd, aztán megyek ki lovagolni, Csipkére. Kíváncsi vagyok, milyen az a ló.
