Két teljes napot szinte végig a Telekiben töltöttem Ágiéknál Budán:))) Péntek reggel Éva mint igazgató bemutatta nekünk az iskolát, beszélt róla egy fél órácskát, aztán hospitálni mentünk Johanna órájára. Olyan jó érzés volt hallgatni, ahogyan Johanna a kis elsőseit tanítja, figyelni, hogy mit csinál, és néha összekacsintani;) Az óra után Johannával és a mi tanárunkkal leültünk a könyvtárban megbeszélni pár dolgot, kérdezgettünk a gyerekekkel, iskolával kapcsolatban. Aztán a drága évfolyamtársaim (akiknek a 90%-át nem is ismerem, mert nem csoptsak..) elszeleltek, és én ott maradtam Johannával kettesben. Akkor aztán kitört a pletykafészek (nem láttuk egymást Obervellach óta), és meséltük a bonyolult sztorijainkat, amik még mindig kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz.. (nem hiába rokonlelkem:) Megebédeltünk az ebédlőben, találkoztunk soksok gyerekkel (meglepődtem, hogy milyen sok gyereket ismerek), dumáltunk és röhögtünk:) Aztán felmentünk a tanáriba, Ági rögtön közölte, hogy akkor most megyünk a szülinapi ajándékomért.. hmmm, ez most nem írom le, túl sokan olvassák a blogom, péntekig legyen titok:))) Le is passzolta az utsó óráját, hogy velem tudjon lenni, de aztán még 1-ig nem indultunk el. Üldögéltünk a tanáriban, beszélgettünk Évával, Johannával, Ágival, és másokkal. Aztán Johannától elköszöntünk, Éva kivitt minket a sarokig, mi meg felkerestük a bizonyos boltot, de aztán úgy adódott, hogy mégis jövő pénteken lesz az eksön:) Úgyhogy Ágival beültünk a BurgerKingbe, ettünk sültkrumplit, és beszélgettünk egy órát. Jólesett hallgatni őt, és beszélni magamról is (még akkor is, ha néha majdnem megfulladtam a köhögéstől). Aztán elsétáltunk a Plus-ig, Ági vásárolt, és utána is sétáltunk egy darabig, miközben én nagy vonalakban előadtam neki bonyolult kis életem történéseit. Örülök, hogy végre tud róla. Jólesett neki elmondani, még akkor is, ha nyilván ezek után sem tudok mit kezdeni a dologgal..
És szombat délelőtt is kimentem hozzájuk a suliba, mert Öko-nap volt. Csomó program volt, sportjátékok, kiállítások és hasonlók. Ez mindig egy olyan vidám nap, amikor a régi telekisek, amikor a gyerekek szülei és testvérei is bejönnek, és úgy együtt játszanak. Illés is bent volt, bár nem beszéltünk sokat, azért jó volt látni. Meg hát a mostaniak is nagyon sokan, akiket nagyon szeretek. És Johanna, Ági, Éva. És Gizi, akinek megtanítottam, hogyan kell szépen szövegszerkeszteni. És be lettem mutatva vagy 15 tanárnak, akiket nem teljesen sikerült megjegyeznem, de próbálkozom.. Egyébként aranyosak, kedvesek, jófejek. Kisherceg Éva, és Dia volt az egyetlen, akit megjegyeztem, talán mert őket Johanna mutatta be, és nem Ági. Persze nemtom ez miért zárja ki, hogy őket is megjegyezzem.
Lényeg az, hogy valahogy marha jól érzem magam abban az iskolában, pedig nem jártam oda, és tulajdonképpen eredetileg egyedül Ági az, akit születésem óta ismerek, a többieket csak és kizárólag Obervellach miatt ismertem meg, mégis nagyon jóba lettem minddel. Pénteken Johanna közölte a konyhásnénikkel, hogy "ő itt Dorka, és itt fog tanítani".. mivaan?:) oké, h szívesen tanítanék itt, de az még jóval odébb van, és hát ez nem ilyen egyszerű. Sajnos.
Viszont az egészben a legjobb az, hogy drága bérmakeresztanyámat hetente láthatom, és beszélhetek vele.. Szeretem Ágit. Nagyon. És péntek óta anyámmá lépett elő, mert a "boltban" a nőci azt mondta nekem: "vidd el anyát vásárolgatni":) különben talán még hasonlítunk is egymásra, főleg hajzatilag.
