Szörnyen aludtam az éjjel, rettenetesen fájt a torkom. Aztán ahányszor felébredtem, azt mondogattam magamban: egyre jobban és jobban vagyok, minél többet alszom, annál jobban leszek, reggelre már semmi bajom nem lesz (agykontroll..). És 11kor anyám keltett, hogy lassan menni kéne suliba (csak 12:50re járok hétfőnként), és nem fájt a torkom, és egész jól voltam. (!!:) Elmentem suliba, volt 1 technikám, amin a műszaki ábrázolások egy perc alatt megvoltak, utána csak a többieknek segítettem, mert sokan nagyon nem látnak térben, pedig szerintem ez a világ legyegyszerűbb dolga. Aztán 2 ATP -, ez a nő irtó jófej, és irtó jól tanít, és ahhoz képest, hogy az ATP irtó száraz és unalmas tantárgy, el tudja érni, hogy 3x45 percen keresztül figyeljek. Ami nagy szó nálam:)
Aztán hazajöttem, és hát azért 37,1 fokos hőemelkedésem van, amitől eléggé ki vagyok ütve... Nagyon remélem, hogy ennél följebb nem megy, mert muszáj bemennem a suliba egész héten, és szerda délutántól pedig ugye kezdődik a városmisszió a Bosin, és elég sokat ott kéne lennem, meg ott is akarok lenni. Jövő héttől meg kezdődik a Vogel-kurzus, amin szintén muszáj ott lennem. Nem lehetek beteg.
Persze mivel tudom, hogy minden testi betegség mögött lelki probléma áll, azt is tudom, hogy a gyógyulás érdekében elsősorban a lelkiállapotomon kéne javítani. Ami mostmár lassan sikerül is, ugyanis végleg kiszálltam ebből a "munkából", mert rájöttem, hogy nem fogok én egy embert sem átvágni, illetve hát nézegettem neten, és ezt a céget körözi a rendőrség is... (ezt nézd meg) Jóóóó nagy balek vagyok, de elvileg a törvény szerint ha 8 napon belül visszaküldöm a csomagot, kötelesek visszafizetni az árát. Ilyen munkát sem keresek többé.
Viszont ki fogom ragasztgatni a Hunyadiban, a Németh Imrében és a Mályva óvodában, hogy ovisok és alsósok tanítását/korrepetálását vállalom németből, és bármilyen alsós tantárgyból. Talán lesz pár érdeklődő, bár nem fűzök túl sok reményt hozzá. Hihetetlen, hogy ebben az országban nem lehet olyan becsületes munkát találni nappali tagozat mellett, amit még szívesen is csinálok.
Talán az is javított a lelkiállapotomon, hogy újra elkezdtem rajzolni, tegnap megint alkottam egy hatalmas képet, ide is linkelem, mert jobb nagyban nézni, mint ilyen piciben. HAJÓS KÉPEM Dehát ezekkel nem tudok pénzt keresni, ki a fene venné meg?? (Meg miért is akarok azzal pénzt keresni, amit a saját önkifejezésemre használok?)
Túlságosan a pénz körül jár az agyam. Nemjó, le kéne szokni róla. (De amikor az utolsó filléremből is lovaglóbérletet vettem, és itt állok úgy, hogy anyámnak is tartozom 17000-rel, mert át lettem vágva, és mert úszóbérletet is vennem kellett??? Ne járnék úszni, és ne járnék, lovagolni? Lehetetlen.)
Egyébként újból megerősítést kaptam abban, hogy amit éppen rossznak látok, az később mégis a hasznomra válik. Csak apróság, de mégis fontos: hogy se a Mogyoródi úton, se a Nagy Lajoson nem adtak postafiókot pénteken. Mérges voltam, és azt mondtam: micsoda szerencsétlenség. Aztán ma rájöttem, hogy mégis jó volt ez nekem, és ezt odafent jól tudták - hogy nekem semmi szükségem nem lesz postafiókra, és még 2500 ft kiadásra. És Zsolti jutott eszembe, mert legutóbb vele beszéltem erről, és azt hiszem, eddig talán ő az egyetlen, akivel erről (és még sok más hasonló jelenségről) beszélni tudtam úgy, hogy tökéletesen egyetértettünk mindenben...
