Hallgattam magam tegnap, amikor a nyomdásznak elvittük a városmissziós szórólapot és plakátot, és fura volt. Beszéltem pdf-ről, képminőségről, színbontásról, papírméretekről, betűméretekről, többezres példányszámokról, konvertálásról, beszéltem két nyomdásszal, beszéltem a Pápay Szilvivel, az atyákkal, Andival, és azon kaptam magam, hogy úristen, tök jó, hogy én ilyesmikhez értek, és meg tudom mondani másoknak, mi a jó. Felnőtt emberneknek írok olyan e-maileket, hogy magam is meglepődök a saját határozottságomon, és összetett mondataimon. Tényleg felnőttem, csak nem akarom elfogadni? Egy héten belül lesz "rendes" munkám, amivel elvileg 70000-et tudok keresni (itthon végezhető borítékolás, postázás), gyakorlatilag abból lejön a csomag megrendelése (4975,-), és gondolom az adó is, ami remélem nem lesz sok. Meglátjuk, még az is lehet, h jól átvágnak.
Meg arra is rájöttem, hogy leginkább csak a jelennek élek, ami állítólag jó. Régen túl sokat jelentett nekem a múlt, meg a szép emlékek, de mára megtanultam elengedni őket, és nem foglalkozom azzal, ami elmúlt, csak épp amennyi tapasztalat megmaradt belőle - és ugyanígy a jövő is csak célként lebeg a szemem előtt, de nem abban élek. Meg akarok érteni egy csomó mindent, írni akarok végre olyat, ami tényleg jó és tényleg érdekes.
Az eső miatt nem mentem tegnap Junkies koncertre Annával, és nem mentem ma lovagolni, pedig mindkettőt nagyon szerettem volna. De egész nap itthon ülök, és már nem bírok magammal, úgyhogy holnap délelőtt elmegyek úszni, veszek bérletet. (Ma is el akartam menni, de véletlenül megint 11-kor keltem..:) Szombaton 1-kor pedig végre lovagolok. (Addig elvileg megjavul az idő.)
