Újra itt, utolsó nap Szabadiban, ma este Zoli is hazamegy, holnap utazunk Horvátországba. Szuper volt ez a hét, egész nap játszunk a gyerekekkel, biciklizünk, társasozunk, kártyázunk, vizipisztollyal lőjük egymást, tábortüzet rakunk, sütünk és énekelünk gitárral, fürdünk a Balatonban, homokvárat építünk, naplementét és csillagokat nézünk, és én sűrűn lovagolok. Kedden egy új lovon ültem, Őzikén (én Őszintének hívom, mert ez volt a régi neve, és ez nekem jobban tetszik). Fantasztikus ló, nagyon megszerettem. Kényelmes, könnyű hajtani, okos, engedelmes, gyönyörű barna ló, fekete sörénnyel... egyetlen hibája van: hogy botlik. Állítólag azért, mert túl hosszúak a körmei, és az első lábaival rálép a hátsóra. Kedden simán ügettem körbe a karámban, és egyszercsak összeesett alattam a ló. Mindketten csúnyát estünk, de azt hiszem, Őszinte csúnyábbat. Az arca is poros volt, mire feltápászkodott. Én azonnal felpattantam, és csak azt néztem, neki nincs-e valami baja, mert vemhes, és ha ráéesik a csikóra, az nem éppen szerencsés. Aztán azonnal visszaszálltam rá, megnyugtattam, léptem vele pár kört, és csak utána kezdtem újra ügetni. Csak mikor haza indultunk, akkor kezdtem érezni, hogy én sem vagyok teljesen rendben, nagyon fájt a jobb térdem. Csúnyán feldagadt, és másnapra belilult, szerda délutánig alig bírtam ráállni, a partra is nagyon nehezen vánszorogtam le. Aztán elhatároztam, hogy azért is fogok még lovagolni, próbáltam magam gyógyítgatni, és csütörtök délelőtt már alig fájt, elmentem újra. Őszinte körmét viszont még mindig nem vágták le, de ezen a lovon olyan magabiztos vagyok, hogy egyáltalán nem féltem újra felülni rá. Nagyon figyeltem arra, hogy a ló agyilag mindig velem legyen, nem engedtem elkalandozni, mert így ő is figyelt a saját lábaira, és nem volt vele semmi gond. Nagyon megszerettem Őszintét, de legközelebb mégis Rubinra írtam be magam, mert rajta még nem ültem, és szeretnék minél több lovat kipróbálni. Egy dolog, hogy Őszintén szuperül tudok menni, de más, nehezebben kezelhető lovakkal lehet, hogy nem tudok majd mit kezdeni.
