No itten jelentkezem Siófokról. Nem volt semmi az utolsó 2 hét...
Először is, Obervellach. Megint annyira fantasztikusan éreztem magam Ágival, Évával, Johannával és a gyerekekkel, hogy újból azt kell mondanom: mindig ez a legjobb hét az évben:) Rengeteget túráztunk, lanovkáztunk, voltunk gleccseren havoncsúszkálni, uszodában pancsolni, néztünk múzeumokat, jégbarlangot, fényképeztünk teheneket és lovakat az utak mentén, ettünk germknödelt és zsemlemorzsát, megalakítottuk az elitalakulatot és futva tettük meg a távot fel a Groppensteinschluchtra és vissza (időm: 26:36), hallgattuk a gyerekek és egymás hülyeségeit... Főleg olyan gyerekek voltak, akiket még nem ismertem, kíváncsi voltam, mennyire tudok majd közel kerülni hozzájuk. Sokkal jobban sikerült, mint gondoltam, hálistennek sokan szerettek meg, mindenki befogadott, mindenki velem akart pingpongozni, egy kabinban lanovkázni, és hasonlók. És hát ez a képességem azért nem jön rosszul, ha tanítónő leszek:) Tamás, buszsofőr megint egész héten szívatott, de idén elhatároztam, hogy nem küldöm el a búsba, úgyh egész jól megvoltunk. A gyerekek is, de Johanna, Éva, Ági szörnyen fognak hiányozni, mindegyikkel max 2x találkozom az évben utána, és ez valahol szörnyű érzés... Mert nagyon szeretem őket, és hálistennek ők is engem, jó hallani az apró visszajelzéseket:)
Pár kép, aztán folytatom:
<Johannával és Gizivel a Pyramidenkogel tetején>
<balra Pyramidenkogel, jobbra Groppensteinschlucht>
<Groppensteinschluschtnál>
<nagyfiúk:)>
<az elitalakulat tagjai>
<Fanni és Eszti a lanovkában>
<pihenők hegymászás közben:)>
<a csúcson>
<a busszállító vonatnál - hát, Tamás egy icipicit leizzadt, mire felment és lejött...>
<a jégbarlang előtt, és benne. gyönyörű volt!!!>
<a Handwerksmuseumban - balra Barbi és Kinga, jobbra Patrik, a nagy fényképész:)>
<az obervellachi uszodában (felül Johanna és én, a két rokonlélek:)>
<Lázárbácsi meglepi vacsiján 1 középkori étteremben. Jól beöltöztették a gyerekeket - meg johannát:)>
<tehenek és lovak úton-útfélen, mindenhol...>
<a Mölltaler gletscheren, balra alul Másenka hírt ad magáról Vlagyivosztokból (najó, ő Johanna:)>
No ennyi ízelítőnek a több, mint 500 képből, ami összegyűlt... Mikor hazaértünk, Zoli kijött értem a Bikszádiba, hazavitt, és náluk aludtam aznap. Örültem, hogy végre láthatom, akkor már több mint 10 napja elment... Reggel mise, délben ebéd, aztán kivitt kocsival Kelenföldre, én pedig levonatoztam ide, Szabadiba. Újból meg kellett állapítanom, hogy rengetegen vagyunk, és azt is, hogy a gyerekek itt is mindent velem szeretnének csinálni. Képtelenség pihenni, kártyázok, biciklizek, focizok, rajzolok, a Balatonban fürdök velük... de a legjobb, hogy marha szívesen csinálom:) és nem bírok leállni:)))
Hétfőn kibicikliztem a lovardába, Emesét és Sárit is magammal vittem. Megismerkedtem az új lovásszal, Attilával, és a másik kisegítő sráccal (akinek nemtom a nevét). Bélával is beszéltem, mikor meglátott, az első mondata az volt: „mi lesz most, h nincs itt Zsolti?". Mondtam neki, h ne szívasson... Mondta, h elég volt 1 nyarat kibírni vele - én meg közöltem vele, hogy neki is bőven elég volt..:) Örültem a két gyereknek, ha ők nincsenek ott, képes lettem volna magam elsírni. Attila is ismerte Zsoltit régebbről, kapott is az ötletén, közölte, h a lovász egy külön állatfaj, és azonnal be is próbálkozott...
De Zsolti hálistennek nem ilyen. Tegnap volt itt, találkoztunk, egész nap együtt voltunk, sétáltunk és üldögéltünk Törekiben az erdőben, és rengeteget beszélgettünk. Egy évet vártam erre a találkozásra, úgyh szuper állapotban voltam..:) Viszont azt hiszem, a látszat ellenére sokmindenen segített ez a találkozás. Végre mindent meg tudtunk beszélni, tisztába jöttem pár dologgal, olyanokat tudtam meg, amiket egyszerre esett jól, és egyszerre volt fájdalmas hallani. Lehet, hogy lélekben még mindig időre van szükségem, hogy helyretegyem a dolgokat (sőt, biztos), de arra is rá kellett jönnöm, hogy inkább barátként van rá nagyon nagy szükségem, mert egy szuper ember:) 5-kor benéztünk Törekiben 2 barátjához - valahogy hihetetlenül bírom a szegényebb, de életrevaló, jófej, közvetlen, mosolygós, egyszerű és nagyon őszinte „parasztokat":) Hazafelé beszélgettünk erről is, hogy én simán képes lennék ilyen emberek között, ilyen körülmények között élni... Nem is Pestet sajnálnám otthagyni, hanem a barátaimat, akik ott vannak. De egyébként ez az életforma nekem sokkal de sokkal jobban tetszik. Szóval azt hiszem, ez a nap volt a nyár csúcspontja eddig, minden percét próbáltam maximálisan kihasználni, mert tudtam, hogy megint sokáig nem látjuk egymást... Na, röviden erről ennyit, a többit megtartom magamnak.
Zoli viszont jön le ma este, itt lesz egészen 20-áig:) Ami egyrészt szuperjó (L):), másrészt azért megnyugtató, mert néha tényleg aggasztanak ezek a lovászok... Mármint akik most itt vannak Bélánál...
Ma délelőtt voltam vágtázni tanulni Colin. Attila jól ért a dolgához, aminek örültem, Colin pedig nem olyan gáz vágtázni. Szombaton is megyek Colira vágtázni, de utána lehet, h beiktatok egy karámos sima ügetést vmelyikkel, Őzikén pl még nem is ültem, és állítólag kényelmes is. Karámban még nem merek egyedül vágtatni, de remélem, egyszer menni fog. Kicsit zavar, hogy Attila és Zsolti ennyire utálják egymást, de nem engedem, hogy Attila Zsolti miatt utáljon, úgyh kedves vagyok vele.
Na, most jól beszámoltam mindenről, egy darabig megint eltűnök:) csóközön
