Ő itt Palotás Petra, és az anyja, Palotásné Vígh Marianna, a matektanárom a TÓFKon, nála fogok pénteken vizsgázni.
Igazából nem nagyon szoktam nézegetni a Palotás Petrát semmilyen műsorban, ezért nem alkotok róla véleményt. Az anyja egész jó matektanár, leszámítva azt, hogy igen nagy részletességgel és igen dedós szintig visszamenőleg belekérdez mindenbe. Ami nem mindig rossz, csak negem idegesít.
Egyébként ma egész nap matekoztam, és hát nem is kalandozott el úgy a figyelmem mindenfelé, mint a nyelvtannál és didaktikákál.. Bár nem értem miért nem lehet magyarul megtanulni a fogalmakat -, ilyeneket mint konjunkció, negáció, diszjunkció, implikáció, ekvivalencia, univerzális és egzisztenciális kvantorok, binér relációk, kommutatív, asszociatív, disztributív, stb. Egyszerűek, csak mire rájövök, mit jelentenek...
Ezek itt jófej emberek:
Pontosan olyan bolondok, mint amilyeneknek látszanak, és éppen ezért jók. Ha zenekarom lenne, és is ilyen zenéket írnék, ilyen szövegekkel. Nem lehet érteni és éppen ezért bárhogyan érthetőek. Pont ilyen a világ is.
Mint ahogyan Jutka is. Énekeljetek Jutkát.
Jutka átúszott a folyón
Elvitte a tényképét innen a házból
A fűthető álmokat a képcsőből
Fehér fény úszik a kávéscsészén
Maradjunk még a vasárnapnál
Ránctalan keddről álmodik a hétfő
A szerda csak egy szerda
A csütörtök jelzőt se kap
Ő hajat mos pénteken
És szombatra megszárítja a nap
Itt senki nincsen... itt senki nincsen...
Úgy ahogy te itt nekem
És mikor egy érzés a teraszra vitte őket, látták, hogy ott alant kétszázzal előznek Ferrarik Porschékat és Porschék viszont, gondolták a lüktető élettel a viszonyt ideje elkezdeni és rögtön szaladtak oda, ahol a legtöbben ettek, ittak vagy csak feküdtek egymáson hívhatjuk baszásnak, de olyan ritka, amit az emberek együtt csinálnak. Az emberek és a szex régi harcostársak, testi jóbarátok, és a lelki világnak csontot dobnak olykor és szerelemnek hívják, ha kijön a lélek az ólból, oly korban értem én a tréfát, mikor mindenki annyira vicceseket élt át, hogy aki számít vagy számol, az magának világít, pár öböl lángol, leverem a hamut, aki velem smárol, az a korral jár hazulról el. Már hosszan jövünk, mikor egyszer megszólal hej, hej, hej, meg kéne üzenni annak akit illet, ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget, mert igazából vége, csak nem vettük észre, mikor és hogy fogyott annyira el szegény, hogy most ünneplőt kell húzni. Berúg majd sok legény, a lányok lúdböröznek, és aggódnak, hogy lomhák, hátha elhúzott az élet míg a hajukat fonták a bálra, ahová fehér ruhába bementek, poharakat fogtak, tréfákon nevettek, és mikor egy érzés a teraszra vitte őket, látták, hogy ott alant kétszázzal előznek Ferrarik Porschékat és Porschék viszont, látásra mondta Jutka, és átúszott a folyón.
