Most írkálni van kedvem, míg várom, hogy Jávortól átgyüjjön az a mérhetetlen nagy osztályvideó msnen... Ma megint korizni voltunk, most a 2 Hugival - Annával és Melindával -, és Zolival. Fura dolgok tömkelege. Zoli.
Hiányzik Déva. A gyerekek. A nyár, a meleg. A szabadság.
És akkor visszacsöppenek ide, ahol kábé a színvonal itt leledzik:
De még nem vesztünk el, még kedvenc Wandám is lovagol. Igazából rájöttem, hogy a lovakat, lovaglást is azért szeretem, mert a szabadságot jelentik nekem. Átvitt és normál értelemben is. Értds ahogy akarod.
A nyár meg öt perc alatt el fog múlni. Viszont a boldogabbnál is boldogabb leszek. Bár más lesz, mint az idei, néha sírhatnékom van, hogy elmúlt és soha többé nem jön vissza, de ez talán így van rendjén.
Nagyon álmos vagyok.
