Pénteken suli után Bettivel leszállingóztunk a Móriczra 61essel, ott elváltunk, mentem Somhoz gitárni BME-re. Jó volt, hogy ott voltak még 3an, többek között Emese is, akit már érettségi óta nem láttam... Hihetetlenül hiányoznak körülem ezek az arcok, azok is, akikkel nem voltam különösebben jóba - de annyira kell, hogy lássam az arcukat, mert hat évig csak ezeket láttam, és most hirtelen megváltozott az egész környezet...

     Nah szóval.. kisebb belezavarások mellett egész sok dalocskát próbáltam aláfestegetni szakadozó játékommal, ami Soma gitárján ment is, de itthon az enyémen katasztrófa, le kéne cserélni a fém húrokat, mert belehalok, nem bírom elég erősen lefogni őket... wwáhhh. Osztán elment mindenki, csak 2en maradtunk.

     Fél 3 körül azt hallom a hátam mögül, h „nem hiszem el...” - hátranéztem, Helga volt!!! :))) Jól megölelgettük egymást, tekintve, h épp előző nap a szülinapi sms után mondtuk, h nem ártana már beszélni, mert gyakorlatilag az istvános évnyitó óta nem is találkoztunk. Ha megbeszéltük volna, se tudtunk volna ilyen jól találkozni;) Soma elment fél 4kor, mi meg ottmaradtunk, beszélgettünk kb 5ig, utána legyalogoltunk jósokat a kocsijáig, kivette a röpiscuccait, aztán elindultunk a Móricz felé, h én is hazajussak egyszermár. Közben végig beszélgettünk, jól esett ennyi idő után végre együtt lenni, tudni egymás bonyolult sztorijairól;)

     Este fél 8ra értem haza. És aludtam másnap 11ig. Miután kikászálódtam az ágyból, megpróbáltam a ma reggeli természetismeret ZHra tanulgatni, de valahogy úgy félúton Newton és Einstein között abbamaradt, és inkább gitározgattam és énekelgettem. (Úgyis valamivel el kell nyomni a húgom zongoráját, mert egyszerűen az idegeimre megy már...) Mindazonáltal ma a ZHm egész jó lett, 45%tól 2es, remélem, azt azért megütöm:)

     Vasárnap meg szokás szerint Annátkísértünk Hugival, ééés volt gumicukoooor!! :) Este meg unokatesós nagycsaládi banzáj, voltunk megint vagy huszan... De: kaptam tőlük kishalakat az akváriumomba, mert most született vagy harminc nekik:) Piciguppik:)

     Most pedig elvileg neveléstöri előadást csinálok holnapra. A nevelői gondolkodás intézményesülése a természeti népektől az antikvitásig. Fasza lesz.

     Elképesztő ajándék az, ha felhív téged valaki, és elmondja, hogy elolvasta, amit írtál, és annyira tetszett neki, és bele tudta magát élni, hogy még könnyezett is rajta... Ilyen ajándékot kaptam néhány napja egy olyan embertől, akit nagyon sokra tartok, és nagyon szeretek. És valahogy megint nem tudom elhinni, hogy azzal, amit leírok, ilyesmit tudjak kiváltani. Ilyen őszinte megdöbbenést, hálát, szeretetet emiatt csak Johannától kaptam tavaly, amikor hosszú levélben írta le, hogy mennyit segítettem neki azzal, hogy elolvashatta a könyvem. Meg talán Ágitól is, bár ő csak egy sms-t küldött, de tőle szokatlanul hosszút és büszkét, hogy neki ilyen bérmalánya lehet.:)