Érdekes volt az első két nap, fárasztó, de alapvetően nem is az órák, hanem a káosz fárasztott ki. Vicces volt, amikor második nap a csoportban senki nem tudta, hogy A vagy B hét van, aztán lementünk a HÖKösökhöz, akik közölték, hogy fogggalmuk sincs, aztán elmentünk anyánkhoz (Márkus Éva csop.vez.), ő sem tudta, megkérdezte Bodónét, ő se tudta, feltelefonált vhová, ott se tudták, mást is felhívott... - és az azt mondta, A hét van. Totál hepik voltunk, mert ez azt jelentette, bent kell maradnunk 1 lyukasórát, és utána dupla neveléstörténet szemináriumot. Bent maradtunk. A szemináriumra alig fértünk be a terembe, kiderült, hogy a páros és páratlan hetesek is ott voltak, mert senki nem tudta, melyik hét van. Azt tudtuk, hogy A, de hogy az páros vagy páratlan..? Kiderült, hogy ez a 37. hét, ami ugye (matek tagozat!) páratlan. Tehát az A hét páratlan. Node kedvenc ETRünkön se A vagy B, se páros vagy páratlan nem szerepelt, hanem + és -. Nos, melyik a + és melyik a -? Valamelyikre mindenki feljelentkezett, a tanárnál ott volt a névsor. Kábé fél óra után kiderült, hogy mi nem erre az A hetire jelentkeztünk, hanem a B hetire. (Ami, végül nem tudom, h + vagy -..?) Úgyhogy mentünk haza. És vártunk minderre több mint 1 órát. És ez volt egy azaz egy picike órácska.
Amúgy szuperül érzem magam, mert rengeteg embert ismerek, és nagyon szeretem őket. Húú, annyit tudnék mesélni, de nem teszem, mert sok, és mert még etr-re fel kell menjek...áá
:)))))))))))))))
