Szombaton fürödtem 1 órát a hideg Balatonban, miközben süvített a szél és több méteres hullámok voltak. Nagyon élveztük a gyerekekkel - de jól megfáztam. Ráadásul tegnap reggel a szabadtéri misén, ami a balatonparton van, szintén nagyon fújt a szél, és ez még rátett egy lapáttal. Most fáj a fejem és érzem, hogy nagyon náthás leszek. Remélem, tényleg csak nátha, mert ha beteg leszek, Dévát is le kell fújni, amit nagyon nem szeretnék...

Egyébként sem érzem magam lelkileg a toppon, de az okát nem tudom. Talán még mindig az a nagy szeretethiány van bennem, amit egy hete érzek, mióta elváltam az obervellachi csapattól. Ági azóta nem jött le, de felhívott egyszer, megértően, szeretően... :)

Ha van 1 kis időtök, olvassátok el Paulo Coelho-tól A Piedra folyó partján ültem és sírtam-ot. Rövid, de szuper jó. (Edit, tudom, hogy te már olvastad, és azt is tudom, hogy miért tetszett neked.) Most a Veronika meg akar halni-t olvasom, de szerintem a Piedra sokkal jobb volt. Coelhoban szuper misztikusság van, és annyira hasonlít ahhoz, amit én szoktam írni, az én gondolataimhoz, hogy néha elképedek.

Egyébként végre van új regényötletem, de nem tudom, lesz-e belőle valami. Mindenesetre, ha már nem fáj a fejem, elkezdem írni, amíg még van időm.

Már alig várom, hogy elkezdjem a főiskolát, és hogy abbahagyjam. Rájöttem: az a célom, hogy 4 év múlva a Telekiben kezdhessek tanítani, hogy Éva felvegyen. És ennek van realitása is, azt hiszem, ha 4 év múlva megüresedik egy hely, az első, akire az Éva gondolni fog, én leszek. Legalábbis, ekkora barátságban egy igazgatónővel több, mint valószínű. :) Másra is vágyom, de a sikerélményem egyelőre csak annyi, hogy tegnapelőtt egy srác az utcából röpizett egy sort velem, közben elhívott Siófokra vmit csinálni, ill. hozzájuk szalonnát sütni. De annyira nem tartottam helyesnek, hogy azt mondtam, kösz, inkább most nem... pedig aranyos volt. Hát ennyit a szuper sikereimről... Mindenkinek egy nagy pusza! ...I miss you...