Tegnap épp a keresztanyáméknál voltam, amikor felhívott Edit. 49 pontot kaptam a magyar szóbelimre... :)))) 50ből... Igazából kábé felvertem az egész házat, aztán szokásom szerint számolgatni kezdtem... és meghökkentő, de így 132 pontom van...
Örülnöm kéne, de valami nem tetszik. Ha mondjuk 130 lenne a ponthatár oda, ahova megyek, akkor persze hogy kiugranék a bőrömből, de így, hogy a tanítóképzőre 100 pont is bőven elég lenne, kicsit furán érzem magam. Mintha tök fölöslegesen kínlódtam volna. Persze biztos ennek is megvan az oka. Még az is lehet h a főiskola után mást is el akarok végezni, és akkor kelleni fog ez a sok pont. Egyébként még az is idegesít, hogy abszolút nem érdemlem meg, hogy csak a szerencsén múlott, és nem feltétlenül a tudáson. Mit fog vajon mondani Kovil, aki mindig arról beszélt, mennyire nem tudok semmit? És Juhász, aki az érettségik előtt azt mondta: azért 120 pontot próbáljon meg elérni? Tessék, 12 ponttal túlteljesítettem.
A törin viszont jól felidegesítettem magam, ugyanis 2 napom van arra, hogy megtanuljak 23 tételt... És 60-ból 40 pontot el kell érnem az 5öshöz!!! (Bár ezek után, hogy duplázok, tulképp teljesen tökéletesen mindegy, hányast kapok töriből. Még a végén az is idegesítene, hogy kitűnő érettségim lett, tudás és haszon nélkül...)
El kellett volna mennem az évzáróra.
Ein Engel geht vorbei.
