Köszi az elismeréseket:))))

Épp tegnap beszéltünk erről Edittel hazafelé a kocsiban, hogy mennyire hihetetlenül belémverték azt, hogy hülye vagyok. És ez elsősorban Juhász hibája. Ő volt az, aki soha a 6 év alatt egyetlen dícsérő szót nem tudott mondani nekem, nekünk, bárkinek. És szépen lassan elhittem, hogy tényleg hülye vagyok. És aztán megírtam ezeket az érettségiket, és a pofám leszakadt, hogy anyám, mikre vagyok képes... Ennek ellenére, bármennyire is győzköd Anyu, ti, meg mindenki, még mindig nem tudom elhinni, hogy okos lennék. Mert nem a butákhoz hasonlítom magam, hanem ilyen Melindaszerű lényekhez.:) És azt hiszem, azért mégis jobb azt hinni, hogy hülye vagyok, és utána pozitívan csalódni, mint azt hinni, hogy okos vagyok, és utána negatívan csalódni. (Mint egyesek...) És így akkor Juhász hibája Juhász erényévé változik. De csak mert most éppen szeretem. :) Ő is olyan, hogy sose tudom hova tenni, egyszer utálom, egyszer imádom. Köztes állapot nincs. Mindegy, szóval hülye vagyok. :)

Viszont jófej is:))))))))))