Edit hiányolta, hogy nem írok arról, ami bennem folyik. Azt gondoltam, talán le se írom, mert csak rám tartozik, meg persze azokra, akikkel nagyon közeli kapcsolatban vagyok, de nekik úgyis elmondom. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi az, amit mostanában hiányolok, aztán arra jutottam, hogy szeretethiányom van. Persze lehet, hogy mág más dolgok is közrejátszanak. Vajon miért van az, hogy mindig azokat szeretem a legjobban, akiket ritkábban látok? Nem fogom most felsorolni őket, vannak vagy tizen, legszívesebben mindig velük lennék. Minden alkalommal, amikor találkozunk, hihetetlenül jól érzem magam velük, de ezek a percek rövidek nagyon. Legszívesebben mindig velük lennék. A legtöbben a Bosin vannak, ezért is szeretek ott lenni. Ott ér a legtöbb szeretet és más érzések. De még ez is kevés. Azt érzem, hogy túl sokat adok, és túl keveset kapok.
Nohát ez most elég általános volt, ehhez az egészhez hozzátartozik néhány külön ember külön személyisége, dolgai, története... De az nem publikus. Majd az illetékesek megtudják. ;)
