Megint megbizonyosodtam arról, hogy jól választottam!!! :) Délelőtt a Bosin voltam gyerekekre vigyázni az alsós keresztelendők lelkinapján. Minden kezes (én+Edina, Gergő, Cili (!!!!!:D), Viki, F. Lilla, Marcsi, Zsófi, Gyuri, Imola, B.Kata, és még néhányan) kapott egy gyereket, ahogy tavaly is, meg minden évben, és azzal az egy gyerekkel kellett foglalkozni egész délelőtt - körbevezetni a templomban, beszélgetni vele, beilleszteni a közösségbe, mesélni neki szépeket, stb. Rengeteg program, játék volt ezen kívül is, amit ennek a kb 20 gyereknek kitalált Attya meg az ottlévő hittantanárok (Szilvi, Mariann, Ági néni, Csilla néni). A legtöbb kezes 11 körül elhúzta a csíkot, mert csak addig volt ránk szükség. Viszont Dina+Gergő+Kata+én maradtunk még 2 órát, egészen a végéig; ennek több oka is volt: először is, a lánnyal, akit kaptam, nagyon megszerettük egymást, annyira, hogy nem engedett elmenni. :) (Dorinának hívják, másodikos, és mint utóbb kiderült, az öcsém évfolyamtársa a Hunyadiban!) Másodszor: annyira szeretem azokat az embereket, akikkel ott együtt lehettem, hogy üdítő volt minden perc, amit ott tölthettem. Beszélgettem Cilivel (nem sokat, mert rohant el, remélem, Kismaroson lesz időnk leülni...), Szilvivel (olyan aranyos az a lány!), persze Attyával, ha éppen nem csinált vmit, meg Dináékkal, éspersze a gyerekekkel. Ezek a gyerekek életükben jó ha egyszer voltak templomban, azt se tudták, melyik lábbal kell térdet hajtani, mi az a szenteltvíz, hol az oltár, mi a sekrestye, mi a gyóntatószék és ilyenek... Sajnáltam, de élveztem, hogy erről magyarázhatok, és a gyerekem pedig érdeklődéssel hallgatja. Dorina a végén el sem akart engedni az ölelésből, azt mondta, megkéri a szüleit, hogy járjanak a 9-es misére, csak hogy velem találkozhasson... :)
El se tudom mondani, hogy mekkora boldogságot jelent nekem ekkora gyerekek között lenni! Nem is értem magam. Tök nyilvánvaló, hogy erre születtem. És ilyenkor annyira de annyira hepi tudok lenni, hogy úszok a boldogságban (Metatronnal együtt;)! Volt egy nagyon hiperaktív kisfiú, érdekes módon néha még ő is hallgatott rám, pedig nagyon durván gáz az a gyerek... Szóval: alig várom, hogy osztályt kapjak!!! :) Négy és fél év... Kibírom vajon addig?? :P
ich liebe mein Leben ;))))))))))))))))))))))))))))
