Tegnap úgy jártam, hogy felültem a szürke Tündérkére. Másfél éve nem ültem más lovon, mint az én Tündérem, de aznap már őt lelolvagoltam, és a véletlen úgy hozta, hogy másodszor is kikerültem a loviba:) Andi meg mondta, hogy akkor ott van Tündérke, menjek vele. Ő volt az a ló, akit a sajátom előtt a legjobban szerettem, bent pályán a mai napig a legjobb bérló. Furcsa volt nagyon. Eleve sokkal keskenyebb, mint az enyém, pedig nem egy túl alacsony ló, és Tünc sem túl vastag, de mégis.. Úgy éreztem magam, mint egy pónin.. Hajtani egyáltalán nem kellett, a pálcát is az első pár kör után ledobtam, tök fölösleges volt. Megszoktam a folyamatos hajtást, most vigyáznom kellett, nehogy túl sokszor érjen oda a lábam, de néha így is olyan tempóban ügetett, hogy gyors vágtának is beillett volna.. Kényelmes ló, bár más a mozgása, kisebbeket lép és gyorsabban. A csizmát jól veszi, elindítani, beugratni gyerekjáték. Egyedüli rossz benne, hogy a nyaka iszonyat merev (persze mit várok egy bérlótól, aki legtöbbször kezdőket visz a hátán), fél óra játszadozás után sikerült elérni, hogy kiskörön már támaszkodott, de látszott rajta, hogy szenved, mert olyan merev. Egyébként ha egyvalakié lenne ez a ló, akkor nagyon jó kis díjlovat lehetne belőle faragni. Szóval egy élmény volt:) Jó lenne máskor is más lovakat próbálgatni.