Minden előzetes aggályaim ellenére, NAGYON jó volt a tegnapi kirándulás. Más volt, mint amilyenek Attiatyával szoktak lenni, de mindezek ellenére egy percig sem éreztem, hogy ez rossz, sőt nagyon tetszettek az új ötletek, új szokások. Ez olyan tipikus Zoliatyás volt, és őszintén örülök, hogy egy ilyen papot kaptunk, mint ő. Nagyon jól énekel és gitározik, emellett rengeteg ötlete van, és nagyon lelkes, nagyon nyitott. Kétszer is métáztunk, amit mindenki hihetetlenül élvezett, végre lehetett hatalmasakat ütni és teljes erőbedobással futni, mert csak egyetemisták voltunk. Kóspallagról kirándultunk Márianosztráig, ott keresztutat jártunk, és misét tartottunk. Annak kellett ministrálnia, aki még sose ministrált, így Zoli csak összeszervezte az embereket, mi pedig próbálkoztunk..:) Én csengettem, Zoli olyan viccesen mutatta, hogy mikor kell csengetni, hogy alig bírtam nevetés nélkül:) Misi hozott gitárt, így rengeteget énekeltünk. Kis ismerkedős játék is volt: reggel mindenki felírt magáról egy eddig ismeretlen tulajdonságot, összegyűjöttük, mindenki húzott egyet, és a nap végére rá kellett jönni, hogy ki írta. De a leírt szót vagy mondatot nem volt szabad kimondani, úgy kellett rákérdezni másoknál. Az időnk is szép volt, bár reggel várfagyasztóan hideg, de délután már mezítláb métáztunk a tűző napon. Szóval, nagyon jó volt, végre egy kicsit én lehettem gyerek, akit vezettek, akire vigyáztak, akinek megmondták hogy mit kell csinálni, aki önfeledten játszhatott. Szabadnak éreztem magam, ha csak arra az egy napra is.
