Nohát, visszatértem:) Méghozzá a mai Kurucz Kupán elért MÁSODIK helyezésemmel - 31 indulóból! :) Álmomban sem gondoltam volna, hogy így sikerül (egészen addig nem hittem el, amíg nem mondták a nevemet..), nekem már az is elég lett volna, hogy egy normális pályát menjünk. Hozzá kell tenni, hogy végül nem Daltonnal, hanem Tündérkével indultam, de nem bántam meg:)

A nevezésemet még Daltonra adtam le, a múlt szombati tök jó pályalovaglás miatt. Akkor egyszerűen semmit nem csinált, nem félt, nem bakolt, lehetett vele normálisan vágtázni is. Aztán jöttem pénteken is (tegnapelőtt). Egészen addig amíg csak ügettünk, semmi baj nem volt vele, de amint beugrattam vágtába, lehajtott fejjel bakolni kezdett. Mivel fel voltam rá készülve, az első kísérletét kiültem és megtartottam a fejét - de a másodikat már nem sikerült. Megint ledobott. Pedig akkor nem voltam még ideges sem, hála az egész heti agykontrollozásnak és programozásnak, hogy a versenyen minden tökéletesen fog menni..

Feltápászkodtam és ott ültem a homokban, miközben sóhajtottam egy nagyot, és nem értettem, hogy MIÉRT, amikor legutóbb már tökéletesen ment?? Andi odajött és miután kaptam levegőt is (a gyomromba beleállt valami, szerintem az öklöm, és kicsit gyomorszájon lettem vágva..), közölte, hogy akkor most üljek át a Tündérkére, mert megtiltja, hogy Daltonnal induljak, mert nem akar mentőt hívni a versenyen, ha ráesek a pálya szélét jelző lécekre.. Daltont azonnal bevitette, én pedig átültem Tündérre, és pár perc siránkozás után (hogy de én Daltont mennyivel jobban szeretem!..), kétszer lelovagoltam egy szinte tökéletes pályát Tündérrel. Aztán szombaton még kijöttem és egyszer lelovagoltam a programot, ennyi volt a készülésem a versenyre..

Ma pedig már reggel 10-től kint voltam, először Ágostonnak szurkoltam a futószáras versenyben, aztán végigizgultam a napot 3 óráig, amikor végre vége volt az ebészünetnek, és másfél óra csúszással lassanként én is sorrakerültem.. Tündérke egész nap nagyon rendesen viselkedett, még voltak páran, akik vele indultak (én utoljára), és tényleg nagyon hálás voltam neki azért, amiért (önmagához képest) ilyen jófej volt. Persze vétettem pár hibát, és úgy éreztem, hogy egy csomóan sokkal jobbak voltak nálam, de Andi sejtelmesen mosolygott, és az egyik bíró is meglepően jókat mondott. Reméltem, hogy benne leszek az első 10-ben, de végül 2. lettem:) Egész jó érzés:)

<ügetés>

Nopersze ez nem azt jelenti, hogy megszerettem a versenyzést. Utálok versenyezni, és maximum ez a kuruczos háziverseny az egyetlen amire évente egyszer benevezek, mert ennek nincsen tétje, és tök jó a hangulat egész nap:)

Délután volt még csapatverseny is, elég viccesre sikeredett:) 4-en voltunk egy csapatban, és minden csapattagnak kellett egy segítőt hoznia. Ott derült ki, hogy mi lesz a feladat: a (90%-ban lovagolni nem tudó) segítőt kellett felültetni a lóra, és minél gyorsabban elvezetni egy zsámolyig, azt megkerülni és vissza. Noshát én Zolit ültettem fel, aki életében kb kétszer ült lovon, és úgy kezdtem szaladni Vércsével, hogy pár lépésre vágtába is beugrott, egyébként ügettünk:) Szereztem egy jó élményt Zolinak, már ezért is megérte:)

Lóvásárlás ügyben megint dilemma van, de ez már szokásos. Mikor még úgy volt, hogy Daltonnal indulok, azt gondoltam, majd most elválik, hogy jó döntés lenne-e őt megvenni. Ha jól megy a versenyen, megveszem, ha nem, nem. Noshát, el se indultam vele, Andi utálja, és szerinte minimum fél év munka lenne egyetlen jó lovassal, amíg valamennyire ki lehetne belőle szedi a hülyeséget, és akkor sem teljesen. Kezdőket pedig nem lehetne ráültetni, márpedig én majd szeretnék a saját lovamra néhány kezdőt felültetni. Most a Melinda elhatározta, hogy egy hónapig minden nap csak ő fogja lovagolni, és meglátjuk milyen lesz utána mások alatt. Vagyis egy hónapig most én sem ülhetek rá..

Megvehetném Tündért, de nem akarom. Tündérke egy nagyon jó bérló, sokan szeretik, kezdők is jól mennek rajta, nem szívesen venném ki onnan, és sajátítanám ki. Meg annak mi értelme lenne, ha nem veszem meg, akkor is lovagolhatok rajta amennyit csak akarok.

Más kell nekem, máshonnan. Egy nyugodt, kényelmes ló, akiben maximálisan megbízom, akire rábízhatom magam minden helyzetben. Akivel a lovaglás nem félelem, hanem öröm és boldogság.

Szívesen vennék haflingit is, nézgetettem őket a neten. Csak ezek elég drágák, ami meg nem olyan sok, annak biztos van valami hibája.. Node nem sietem el, még mindig csak szeptember van! Mikor augusztusban kiderült, hogy lehet lovam, azt gondoltam: ha csak egy év múlva találom meg az én saját igazi lovamat, az sem fog érdekelni, fő hogy megtaláljam! Úgyhogy van még idő:)