Lassan kezd ez a blog lovas bloggá átalakulni. Elsősorban szerintem azért, mert nincs kinek elmondjam ezeket a dolgokat - és még ha el is mondom, nem érdekel különösebben senkit. Egyedül Fanni az, aki hozzám hasonlóan totál be van zsongva a lovaktól, és úgy tudok vele beszélgetni, hogy érdekli, amit mondok, figyel rám, és én is hasonlóképpen iszom a szavait, élménybeszámolóit, hiszen annyira érdekel minden, ami lovakkal, lovaglással kapcsolatos. A Főnixben senki nincs, akivel nagyon szoros barátságban lennék. Ismerem őket, köszönök nekik, együtt lovagolunk, de semmi egyéb. Egyébként meg egy istvános vagy TÓFKos barátom/barátnőm se lovagol. Kellene nekem egy jó kis lovas közösség, olyan, ahol igazi lovas barátokat találok, akikkel nem csak a lovardában találkozom. Meg szeretném nézni Kiss Attila lovardáját, de nem hajlandó felírni a honlapjukra, hogy Csömörön belül hol a lovarda, mondván, hogy ez nem reklám célzattal készül. Fel kéne hívnom, de talán inkább egyik vasárnap elkapom a Balajti apukát, és megkérem, hogy ha legközelebb mennek, vigyenek már ki engem is.

Egyébként nagyon szeretek a Főnixben lovagolni. Jól érzem magam, el tudok lenni ott bármikor bárkivel, ha más nem, a kutyákkal vagy a lovakkal. Ma Surdán ültem, sütött a nap, és nagyon jó idő volt kint. Surda először nagyon felmérgesített, amiért hiába hajtom, lassan lépked, ügetni csak a Maja mögött hajlandó, vágtázni meg szintén, de csak jobb kézre.. Senki nem bírja őt máshogy hajtani. Aztán jött egy fickó, és Zsófinak (aki Maján ült) meg nekem elmondott pár dolgot, hogy mit hogyan, hogy kell jól beugratni jól a lovat vágtába, meg ilyenek. Aztán csodák csodája, beugrattam bal kézre is, és vágtáztunk egy kört úgy is - sunyított ám rendesen a dög, és éreztem a hátán, hogy valami nincs rendben, nagyon csámpásan ment. Nyilván ezért nem szeret bal kézre vágtázni, talán fáj neki valami. Jobb kézre sokat mentünk, én meg élveztem Surda irtó kényelmes vágtáját, ami gyors is, de simán benne tudsz ülni. Fél kézzel fogtuk a szárat, és a csípőnkkel irányítottuk a lovat, tök poén volt, el tudtam volna üldögélni úgy lazán vágtában órákig:)

Ez most megint biztos senkit nem érdekelt, de én mindig le fogom írni, mert legalább ide leírhatom anélkül, hogy mások unott pofáját kéne néznem közben.