HULLA VAGYOK.
Nem kicsit, nagyon. Úgy érzem, több napot tudnék egyhuzamban aludni, fáj a fejem a fáradtságtól, de holnap kora reggel már indulok a szorospataki táborba, ami még 5 nap, ráadásul ovisokkal leszek...
Szabadinak rég vége, mindenki feljött szép lassan. 18-án Éviék esküvőjére jöttem fel, ami gyönyörű volt, és szép, ahogyan azóta látom rajtuk a boldogságot:)
Hajnalig mulattunk, aztán még vasárnap, 19-én délután levonatoztam Törekibe Misiékhez, Zsolti barátaihoz, ahol többen is voltunk (falubeliek, barátok), egészen másnapig. Voltak fura emberek is, de a legtöbbet bírtam, teljesen mások, mint a pestiek, és pont ezért volt jó velük. Persze valószínű, hogy 1 hétnél tovább nem bírnám velük, de néha azért kell ilyen is:) Ittunk sokat, főztünk, focimeccset néztünk a pályán, kutyát simogattunk, beszélgettünk. Zsoltival éjjel elmentünk sétálni a faluban, aztán az erdőben, jólesett nagyon beszélgetni olyanokról, amikről mással nem nagyon tudok, és jólesett megtudni pár dolgot. Éjjel 2 körül feküdtünk le, meglepődtem ám rendesen, tudja akinek tudnia kell. Ez az a dolog, ami nagyon jó, és nagyon rossz... még nem tudok ezzel mit kezdeni... remélem, minél hamarabb megoldom, mert így megőrülök.
Tegnap délután újból szarrá áztunk a várban a Mesterségek Ünnepén, pont fent voltunk a legtetején, amikor a vihar volt. Eljátszottuk ugyanazt, amit tavaly, csak idén hosszabb idő volt hazajutni, idén a Zoliéknál aludtam, és nem volt száraz cuccom másnapra (unokatesómékhoz mentem át még este, de ott nálam csak kisebb és nagyon méretű ruhák voltak...). Úgy éreztem magam, mint a dévai putri, akiknek a használt ruhákat válogattunk... Ma reggel megint korán keltünk, mentünk át 8-ra az Éviékhez, és vittük őket nászútra. Elmentünk Miskolctapolcára, ahol bementünk a barlangfürdőbe, ott voltunk több órát. Jó volt, és fura volt arra gondolni, mi volt akkor, amikor 12.-ben a drága osztályommal ugyanitt voltam..:) Aztán Bükkszentkeresztre vittük őket, ahol öt napig lesznek, aztán hazajöttünk.
Hihetetlenül fáradt vagyok, testileg főleg, de lelkileg is rendesen megzavartak, úgyhogy nemtom hogy fogom végigcsinálni ezt az 5 napot az ovisokkal, de megpróbálok kitartani...
(Írok mailt, ha hazajöttem, most képtelen vagyok rá...)
