Tegnap Luca lovaglás után azt mondta, olyan jól megy már az ügetés, miért nem tanulok vágtázni. Menjek legközelebb Aladdinra, rajta nagyon jól lehet vágtát tanulni. Mennék én, de lejárt a bérletem, lehet, hogy csak Szabadiban ülök legközelebb lovon. Nekem viszont már most totális lóelvonási tüneteim vannak. Lassan már az jelenti nekem a legnagyobb örömet (kivéve persze 1-2 dolgot:), ha lovon ülhetek, és lovagolni tanulhatok. Vicces, hogy két napja képtelen vagyok leülni didaktikát tanulni, de ha lóháton vagyok, és valami elhangzik az oktató szájából, hogy mit kell csinálni, azt egy életre azonnal megjegyzem, és alkalmazom. Fantasztikus azt érezni, hogy a hosszú gyakorlás folyamatában milyen sokat tudsz fejlődni (juj de szép mondat). Egy hónapja még nem tudtam kikönnyítettben megmaradni, mindig lehuppantam, tegnap már 3-4 kört tudtam menni, amíg Luca mondta. Olyan, mint a szerelem: ha rá gondolok vagy meglátom, már kényszert érzek, hogy odamenjek és lovagoljak (najó ez kicsit hülyén jött ki, de értitek:). Itthon meg lassan a gitárral is így járok, ha van szabad két percem, gitár a kézbe, és énekelem a dalokat. Legalább vannak dolgok, amiket szívesen csinálok, amik örömet okoznak, és amik mutatják, hogy nem vagyok olyan buta meg lusta, mint általában, amikor tanulásról van szó. Csak éppen sajnos ilyen tantárgyak nincsenek a főiskolán, és nem ezekből kell vizsgáznom. Hanem didaktikából, nyelvtanból, matekból, infoból és németből - ezek vannak még hátra...rrr
