dorkablogja:)

Megint előjött bennem a Dévai kérdés... Olvastam és hallgattam Böjte Csabát, megnéztem a Csillagösvényt. (Pisti, ha legközelebb találkozunk, hozom.) És gondolkodtam. Megint ott tartok, hogy lehet, hogy ki fogok menni. Nagyon bennem van, hogy fősikola után talán örökre... Csak egyvalami tart vissza: hogy tudom, hogy mennyire hiányozna Pest és az itteniek. Mégis tisztára azt érzem, hogy ott a helyem. Egy hely, ahol semmi másra nincs szükség, csak a szeretetre és türelemre. Nem kell tudás, csak tevékenység, segítség, szeretet, kitartás. Bárcsak jól tudnék majd dönteni. Bár: ember tervez, és (hálistennek) Isten végez. Nem tudom, mi lesz velem, de ki kell robbannom ebből a semmittevésből...